Szerelmesen...

...álltak ott ketten az oltár előtt. Annyira gyönyörűek voltak! Úgy önmagában az egész szertartás tényleg egy szerelmi és szeretet- vallomás volt. Szerelmi vallomás egymásnak, szeretet- vallomás családjuk felé és felénk, barátaik felé. Apró kis gesztusok, kis jól elrejtett elérzékenyülésekben mutatkozott meg a SZERETET azon a napon. Az az ember, aki sokak számára a szívatások főmestere volt, kiállt szerelmének kívülről felmondani a szeretet himnuszt... ez volt a csúcsa mindennek számomra. Éreztem, nagyon tudok örülni ennek a drága jó barátomnak. Megszelídítette a mellette dobbanó szeretet. Aztán átmentünk a vendéglőbe. Minden apró kis részlet gondosan meg volt szervezve s mégis annyira eredeti volt az egész. Éreztük, mennyire fontosak ők számunkra, és mi mennyire fontosak vagyunk nekik... aztán rengeteg rég látott arc, kedves mosoly, tartalmas beszélgetés, jó zene és tánc töltötte be az estét.



Szerelmesnek lenni... azt hiszem nagyon sokat gondolkodtam ezen az elmúlt időben. Szerintem az élet egyik legnagyobb csodája ahogyan ezáltal egymáshoz varázsolja az embereket. Egyenlő azzal, hogy valakinek sokkal inkább a jó tulajdonságai kerülnek előtérbe számomra...talán mondhatnám azt is, hogy tulajdonképpen az, hogy valakit a jó Isten szemüvegével látok. Sokszor elcsodálkoztam azon, hogy mennyire hamar megesik az velem, hogy rövid idő alatt valakit ezzel a szemüveggel látok, de ha jól belegondolok, akkor ez maga Isten, az Élet. Szerintem az az ember, aki szereti Istent, gyakran lesz szerelmes. Maga az egyház is erről szól: Isten és az ember, a Papok és a Menyasszony-Egyház szerelméről. Ha azzal a képpel élek, amit múlt vasárnap magammal vittem a prédikációból, akkor a szeretet számomra egy dallam, ami belsőnkben életre kel és dalol, muzsikál... mások gyönyörködtetésére van... és ő önmagát igazából nem hallhatja... csak akkor ha valakiben visszhangra talál.
Na, számomra ez a nagy misztérium: a visszhangra találás. Kíváncsi vagyok az én életemben mikor és hogyan fog bekövetkezni. :)
És ezt ünnepeltem nagy örömmel a hétvégén: hogy Hajnika szeretete visszhangra talált Attilában. És ünnepeltem a családot, azt a két embert, aki Attilát felnevelte, akik egy egész város számára segítséget jelentettek mindig, akik számomra a létező legcsodálatosabb házaspár,akik a lehető legjobb példaképeim. Ünnepeltem a barátságot, azokat az arcokat akik mosolyt, szeretetet és elfogadást tükröztek számomra. :)

Érdekel…

Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,
hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel,
hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.

Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse
1994. május