Már hosszú ideje egyetlen könyvet olvasok. Barsi Balázs atya "Az egyszülött Fiú" című könyve. Néhány gondolatot megosztok veletek, amit különösen magamévá tettem:

"A szeretet lényeges vonása, hogy van benne választás. Te vagy az én választottam ... Isten belül is csupa szabadság, és mégis csupa szükségszerűség. Az Atya szabadon szereti szent Fiát. Az nem lehet, hogy szent Fia ne szeresse őt viszont, de ezt a Fiú mégis szabadon teszi ...

A szeretetnek, ha már megszületett, szükségszerűnek kell lenni, vagyis felbonthatatlannak, megingathatatlannak, mégis szabadnak... csak Istenben meggyökeresedett emberek között lehet igazi emberi szeretet, mert az emberi szeretet az isteni szeretet folytatása, Isten élete bennünk...

... az egyetlen partner felé forduló intenzív szeretet olyan nézőpontra helyezi az embert, ahonnan feltárul és megvilágosodik a szerető ember előtt minden ember, minden lény jó és szeretetre méltó volta. Éppen ez a mindenki más elé helyezett, egyetlen ember felé forduló kivételes szeretet, amely egész énünket eltölti és látszólag semmiféle más szeretet számára nem hagy helyet, éppen az egyetemessé tágul és azt mondatja velünk, hogy milyen csodálatos az, hogy mindaz ami van, létezik ... "