Élet :)

Nézzétek! Kicsi édesek!

Watch live video from milvus's channel on Justin.tv

Jazz est

Tegnap este egy nagyon kellemes zenei élményben volt részem. Jazz koncerten voltunk a kultúr palotában. Big Band. Amerikai. Az első csapat jó volt. Ráhangolódni. De aztán következett az igazi élvezet. Egy profi csapat. Több és jóbb minőségű hangszerrel, ügyesebb zenészekkel, felszabadultabb hangulattal, több lazasággal. Tetszett nagyon a fülemnek, bár olyan nagyon fáradt voltam, hogy amikor készültem a koncertre azt hittem el fogok aluszni. De eszembe sem jutott az aluszás, annyira élveztem! :D

Egy kis izelítő, hangulatkeltő Nektek is:



Utána volt egy hosszas nagyon komoly, nagyon őszinte beszélgetésem egy számomra nagyon kdves személlyel.
Kihvásként hatott rám úgy szeretni valakit, hogy ő közbe nem tud mit kezdeni vele. Azt hiszem most már nem az a kérdés bennem, hogy nekem mire van szükségem. Az már nem téma. Vagy nem is volt? Talán nem is lesz?...
Ki tudja?...

Alapjába véve fontos néhány személy nekem, fontos, hogy többet elmondhassak, mint amennyit úgy általában szoktam.

Megfogalmazódott bennem, hogy vajon hol van bennem a szabadság amikor ki mondom, hogy szükségem van X.Y.-ra? Szabad vagyok egyáltalán amikor ezt érzem? A válasz, amit kaptam arra fordította tekintetem, hogy amikor valaki azt kimondja, hogy szükségem van rád, mögötte van az is, hogy nem megy egyedül. És ez maga a szentség. Katolikus vallásunk minden szentsége erről szól.

Erről szól a keresztségünk: Nem megy egyedül, szükségünk van egy közösségre, ami befogad, amely megtanul velünk együtt egy testként mozogni, dobbanni, lélegezni.
Erről a bűnbánatban is kimondjuk: Jó Isten, nem megy egyedül. Nézd, elrontottam. Vissza akarok fordulni hozzád...
Az oltáriszentségben is azért részesülünk, hogy eggyé váljunk mint Isten megváltott gyermekeinek népe, és eggyé váljunk Jézussal az önátadásában, az őnfeljaánlásában az Atya felé.
A bérmálás szentsége: "Uram, szükségem van a Lelkedre, a Vígasztalóra, arra, aki védi az életem ügyét, tölts el Szentlelkeddel!"
A házasság szentségét azt hiszem nem is kell vitatnom... Szükségem van Rád. Örök pecsétül helyezlek szívemre.
Aztán ott a papság szentsége, ami tulajdonképpen ugynarról szól mint a házasság szentsége, csak egy sokkal élőbb, hűbb, kitartóbb társ mellett kötelezi el magát valaki,
Betegek kenetének szentsége... "Uram, akit szeretsz szenved." Jn11,3 "Uram, beteg vagyok, senki nem tud közösséget vállalni velem ebben a helyzetben. Jöjj, légy velem szenvedésemben"

Szóval szűkséget szenvedek valamiben, valakiben.Szűkön van belőle számomra. És ahogy ezt megfogalmaztam máris itt a jó Isten! Szabad tudok lenni ettől az érzésemtől mindamellett, hogy észreveszem és tudatosítom? Szabadon tudom fogadni azt, amit a jó Istentől válaszként kapok erre a helyzetre? Nem mindig egyezik meg a válasz képe azzal, amit magamnak megalkotok, hogy milyennek kéne lennie... Szabadon tudom fogadni, hogy Te ilyen vagy? Talán én is későn érő fajta vagyok, csak a látszat csal...

S ha megérzem a szabadság illatát, már teljesen mindeggyé válik milyen reakciók érkeznek kintről. Felvállalom magam. Azzal együtt, hogy a valóság és az én álmaim képe még nem egyezik. De idő bőven van. Abszólűt nincs mit sietni. A könyveim nem futnak el előlem, én sem mellőlük. Te megtalálsz. Én meg itt vagyok.

Van-e értelme?

Ha gyűlölsz valakit, gondold meg, van-e értelme; ha viszont szeretsz valakit, ne gondolkodj azon, hogy van-e értelme. (Blaga)

Sok- sok jó élménnyel a zarándoklatról és még több tanulni valóval... Ha hétfőn nem kéne vizsgázni, lenne bizony miről írnom... de ígérem, bepótolom. :)

A kaktusz megint kinyílt amíg otthon voltam. Vajon ezt jelként kéne értsem? Ó, drága kicsi kaktuszkáim! Nem gondolkozom már azon, hogy van-e értelme... nem azt akarom, hogy tudd, azt akarom, hogy érezd.

Útra kész :)

Lassan útra kész a kis csapat. Körülbelül 25en vágunk neki az útnak bringáinkkal.
Esőkabát, sárvédő, napszemüveg, csere ruha, sárvédő, zsálóhák meg hálózsák mind mind beszerezve. Nem tudná valaki, hogy honnan tudnánk jó időt beszerezni?...
Ha eső fog minket biztatni, kemény napoknak nézünk elébe... Reméljük a legjobbakat. Ma egész nap zuhogott, hátha addig megunja.
Jöjj Szentlélek légy velünk az önátdaásban mely az áldozatunk ezeken a napokon.

Ilyen Ő

SZIRIAI SZENT EPHREM  (IV. sz.) Himnusza:

Miként a víz körülöleli a halat, amelyet az érez,
Így érzi minden teremtmény Istent.
Ő szétterjed a levegővel,
És a lélegzettel belép a bensőnkbe.
Elvegyül a fénnyel,
És belép, ha nézel, a szemeidbe.
Elvegyül a lélekkel,
És belülről vizsgál téged, milyen vagy.
A lélekben lakik.

Na ez az, ami jelnlegi istenképemet kirajzolja! Egy hatalmas kezü Isten, aki hatalmassága ellenére a törékeny életben lélegzik! Nem lehet arca, mert közelebb van a szememnél, nincs neve, mert közelebb van a fülemnél, az idegeimnél, az agyamnál. Ott bent dobban lehellete!
Gyönyörű!

Keratívitás :)

Csodák csodájára tegnap meglepődve olvastam: kreatív blog díjat küldött nekem Imola. Köszönöm Neked kedves, hogy olvasol, hogy te is írsz, hogy öröm téged olvasni, hogy te magad is keratív vagy és megajándékoztál. :)
Hát kéremszépen, íme a szóban forgó értékes díj:

Természetesen egy szabályzat is együtt jár a díjjal, amit majdnem teljességében teljesíteni is fogok. ;)

1. meg kell köszönni a díjat , annak akitől kaptam
2. a logót ki kell tenni a blogba
3. be kell linkeljem azt , akitől kaptam
4. írnom kell magamról 7 dolgot
5. tovább kell adnom 7 embernek
6. be kell linkelnem őket
7. megjegyzést kell hagyni náluk , hogy tudjanak a díjazásról

Szóval ezért a díjért is meg kell dolgozni. Nem kapja "csak úgy a semmiért" az ember lánya. ;)

Az első hármat máris egycsapásból elintéztem. 

Hét dolog rólam:

1. Szeretem a kis borzos fejemet minden egyes kis fürtömmel együtt. ezért nem kínozom magam túl gyakran a fésülködéssel, csak amikor muszáj.- kb. hetente egyszer- kétszer  :)

2. Szeretek a lényegre öszpontosítani és emelett meg minden részletre is odafigyelni, bár tudom: kicsit ellentmondásos ez.   Lakótársaim közül páran Sherlock Holmes-nak neveztek éppen amiatt, hogy minden részletre felfigyelek.

3. Éppen törvényszéki orvostant kéne tanuljak, de hát most is inkább a "lényegesebb dolgokra öszpontosítok, tehát inkább blokkot írok. :))))

4. Szeretek emberek között lenni, nem sokáig bírom az egyedüllétet, viszont időnként (naponta legalább fél órára) szükségem van arra, hogy csak önmagammal legyek csendben.

5. Tizenkettedikes koromban minden filozófia dolgozatról ellógtam. Volt olyan, hogy inkább a Fekete Templom udvarán sétálgattam Kincső barátnémmal, osztán meg kiválasztottunk valami témát amiből jelesre lefeleltünk. Hmmm... régi szép idők! sétálgatnék én még egyet kedves barátnémmal... Viszont most meg hihetetlen módon nagyon nagyon vonz a filozófia. Főleg amióta jezsuitáék ilyen vonzón tálaltak elém néhány dolgot. Talán a nevem miatt lenne? Filozófia ( Filo= szeretni Sofia= bölcsesség).    ;)

6. Nagyon szeretek aluszni. Ha megharagszom vagy netán nem szeretnék megcsinálni valamit, hihetetlenül álmos leszek. Főleg szesszióban. :)))

7.Kedvenc tésztám a Tiramisu .... és most itt le is állok, mert különben megállíthatatlan nyálcsorgatásba megyek át...

A díjat csak két személynek fogom én is továbbítani, de mindkettő olyan személy, akinek az irományai, vagy mondani valója nagyon sokat jelent számomra: István és Bea. 

S akkor most már térek is vissza a törvényszéki orvostanhoz... Legyen nagyon szép jövő hetetek. Sok mosollyal, sok örömmel és szeretettel. :)

Nocsak, nocsak!... :)

Gondoltam én! Minden csoda 3 napig, vagy esetleg 3 hétig tart. :P Az is, hogy én nem írok blokkot. :)))

Az idő, amit "nem rég múlt"-nak szólíthatok meglehetősen intenzív, időnként nehéz de kegyelemteljes volt.

Május 1 van, ma mindenki lustálkodással "ünnepli" azt, hogy dolgozhat. Itthon vagyok, a sok- sok éven át számomra biztonságot nyújtó szobácskámban. Nemsokára készülök fel a kórházba. Reményeim szerint már nem sokat tartják bent Anyut. Most már mindketten nyugodtak vagyunk, erőteljes harc áll mögöttünk, mi meg győzedelmes zászlónkat lobogtatjuk elől -remélem.

Soha életemben nem tiszteltem ennyire a szüleimet, soha nem becsültem ennyire meg az Élet ajándékát. Soha nem láttam tisztábban, hogy az Élet maga Isten. Soha nem volt nyilvánvalóbb, hogy Isten MINDEN. Azért volt időnként nehéz az elmúlt időszak, mert szabadulnom kellett. Szabadulni az elképzeléseimtől, a képeimtől, az idő vas kezétől, az eddigi istenképemtől, az elvárásaimtól. Megmaradt a remény, a megtisztult vágyak, talán kicsit több alázat és odafigyelés, maga az őszinte ingyenes szeretet, amit elsősorban én tapasztaltam, és ami hiszem, hogy bennem is forrásozik legalább időnként. ;)

Ilyenkor gyönyörű Barassócska városa! Tele van ültetve tulipánokkal. Vásárhely ilyen szinten vizet sem vihet Brassónak - sajnos.

Minden olyan zöld, hogy jön, hogy az ember bele harapjon. Délben, amikor a kórházhoz megyek, a régi vár falai mögött sétálok fel a Graft patak mentén. Bánhatom is, hogy nem hoztam haza a fényképező gépet.Olyan kellemes, olyan kellemes a jó meleg időben csak nyugodtan bandukolni arra! Időnként rábambulok az Élet zsibongására. Rigók, gerlék, lágy napsütés, patak csobbanás, sok- sok fagyizó fiatal, kiskutyát sétáltató bácsi, illatozó fák... minden- minden mozgásban van!

Szeretlek!