Élet fakad

"Aki halálával megtörte a halál átkát." Ez az egy mondat összefoglal mindent, amire szükségem van a mai napon. Annyi minden van az életünkben, aminek halál szaga van, annyi félelem, ragaszkodás, bizalmatlanság. Félünk szeretni, mert félünk attól, hogy nem viszonozzák. Félünk attól, hogy bele kell halnunk egy kapcsolatba, ahhoz, hogy élet fakadjon számunkra. És nem merünk felengedni. 

Ott dobban egyre lassabban, egyre halkabban, már nem kalimpál láttára, már nem kiabálja ki a világnak a szeretetét. El van rejtve, ki van üresítve, be van zárva, el van altatva. Mert félünk attól, hogy belehalunk, ha igazán szeretünk. Rossz hírem van: igyis- úgyis belehalunk. Vagy a saját szerencsétlenségünkbe, vagy abba, hogy feladunk az önzésből és elkezdünk a másiknak élni. A kettő köözött nagy különbség van, egy kb 180 fokos fordulat, nevezhetjük megtérésnek akár, kifordulás önmagamból feléd.A halál átka így töretett meg, Jézusban a jó Isten ezt tette: kifordult saját istenségéből felénk, belebujt a halál keblébe szabadon, majd onnan feltámadt. Hát ne féljünk immár! Mindent és mindenkit kegyelemből kaptunk! Ne fosszuk meg önmagunkat az érintéstől, a találkozástól. Minden szeretet egy kicsit szerelem...és csak akkor éltet, ha szabad...minden külsőségtől, minden elvárástól, minden törvényszerűségtől. 

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem. 

(Radnóti M.)

"Randi"..?

Légy csinos, szép, csábító és mosolygó. Ha teheted öltözz nőiesen, sminkelj mértékkel, használd legjellemzőbb kölnidet- de azt is finoman, mértékkel. Késhetsz picit, de tényleg picit és csak az első alkalomkor. Ha azt túléli, akkor tényleg érdekled. Ne legyen rajtad semmi fölösleges: sem smink, sem illat, sem oda nem illő cucc. Légy jó kedvű, nyitott, figyelmes, de nem rámenő. Tudd, hogy kire számíthatsz, kit vársz- illetve ki vár rád, ha már éppen késel. Legyen nálad papírzsepi, kulcsok............figyelj arra, hogy hogyan fog kezet veled.......figyelj erre, készülj fel arra, ne feledd el ezt, vedd számításba azt.....szóval van elég minden, aminek elvileg meg kellene felelni egy ilyen "jól előkészített" randin. 

Vélményem az, hogy örülhetünk annak, hogy az Élet néha sokkal kreatívabb, minthogy mindenkinek ilyen "randi-rutin" szerűen alakuljanak a kapcsolatai. Én aztán kiváltképp örülhetek, mert ebből a szempontból is, mint sok más egyébben - becsületesen kilógok a sorból. És baj-e ha egyáltalán nem bánom? ... Na, de azért van egy "randink", amelyre valóban jellemző, hogy nagyjából mindegyikünknek ugyanolyan a forgatókönyve. Ismerjük azt, Akivel találkozni fogunk ott? Hogyan készülünk fel rá? Ráhangolódik a szívünk, vágyunk Rá?... 

Igazából érdekes megfigyelni azt, hogy a mindennapi élet hogyan készíti elő a nagytalálkozásokat. Évek, évtízedek telnek el, amíg egymásra találnak. Az éltük addigi percei úgy alakulnak, hogy vannak közös pontok, van mit megosztani, vannak olyan sebeik, amelyeket pontosan egymásnak tudnak beheggeszteni., majd begyógyítani... egymásba illenek életük szép és mélypontjai...

Mindez arra enged következtetni, hogy Vele is valami hasonló lehet... a mai napom egy mélyebb Ráhangolódás... a holnapiban is valamit rejteget számomra Magából...két lényegileg különböző lét fokozatosan egymásba fonódik.... egészen addig a pillanatig amíg készen állok majd teljesen belemerítkezni ....

A focimeccsek margójára...

Újra és újra aktuálissá válik a téma sok családban, házaspár életében.

Februári sziporkák

... most került elő, most osztom meg. Álom.

Az egység varázslatos íze…

Fagyos téli reggel volt az. Nehéz lenne nem emlékezni rá, hisz olyan gyorsan csurgadoztam lefele, ahogy csak tudtam, hogy a jéggé dermesztő hideg utol ne érjen engem is… Mert az biza fájdalmas ám!

Szóval, jó volt a nap sugaraiban tündökölni végre, de még mindig minden olyan dermedt volt…

Egyszer csak egy szikla hasadékát szeltem át nagy buzgalommal, amikor az erdő csöndjét megzavarta egy furcsa hang. Vígan dúdolgatva közeledett, majd hajolt fölém. Kimondottan látszott rajta, hogy tetszik neki a visszatükröződő ragyogás.

Olyan rokonszenves volt számomra ez a tekintet!

Egy kis edényke volt kezében. Ahogy alámerítette, máris éreztem, hogy nem olyan akármilyen edény ez! Gyorsan belesurrantam. Olyan sima, olyan kellemesen kerekded!...

És máris ott tartott a kezében! A többiek fürgén csobbantak tovább, alig jutott időnk egy búcsúcsobbanásra!

Erősen közel emelt a hidegtől vörösen elsimuló arcához, és olyan mélyen belém nézett, mintha keresne valamit patyolat tisztaságomban. Vélhetően meg is találta, amit szemei kerestek, mert olyan elégedett mosollyal igazította meg szakállát, hogy úgy éreztem nálamnál csodásabbat nem is látott még.

Elindultunk. Fütyörészve ballagott lefelé, majd át a tisztáson. Egy kis domboldalban álltunk meg. Jó is volt ez így nekem, mert legalább nem kellett folyton csak futnom, és csörgedeznem, meg hömpölyögnöm, míg a nagy tengerhez nem érek! Velem más volt a terve!

Egy kis kunyhóba lépett be, és valami mennyei muzsika fogadott. Különös fontossággal bírhatott számára a dallam, mert ha nem dúdolgatott, akkor éppen fütyörészett, ha meg nem fütyörészett, akkor éppen mások daloltak neki. Szóval a dallam… az hozzá tartozott.

Nagyon egyszerű kis hely volt az, de olyan tiszta, olyan friss, annyira ragyogó és pompás!  Bárki jól érezné magát nála!- gondoltam. Elővett jó néhány fadarabot és tüzet rakott. Gondoltam magamban, hogy ez irtó jó ötlet mindaz a sok fagyoskodás után, amit idén télen elszenvedtem! Végre egy kicsit felengedhetek és megpihenhetek!

Mivel jó közel kerültem a tűzhelyhez, nemsokára élvezhettem már a meleget. Jól esett megpihenni a kis edénykében ennyi rohangálás után. Ő meg ott csak sürgött- forgott körülöttem. -Leállíthatatlan egy lény, mindenesetre! És amikor már úgy éppen, hogy álomba nem szenderedtem a jó kis nyugvó helyemen, hát érzem, hogy valami nem jó! Valahogy ez már túl meleg kezd lenni! Így nem lehet megpihenni, sőt egy idő után már nagyon zavaró kezdett lenni.

Ő, a rá jellemző nyugodtságával szorgoskodott a környéken. Időről időre, azért felém nézett, és amikor megláttam elégedett mosolyát, valahogy kicsit megnyugodtam. Éreztem rajta, nem fog rosszat tenni nekem, mégis azért már könyörögtem volna, hogy tegyen kissé távolabb a tűzhelytől. Féltem, nehogy zubogni meg párologni kezdjek… mert azzal végem lett volna… kezdődött volna elölről az egész minden, amin mindeddig végigmentem. Újra kicsapódás, szivárgás, várakozás, áttörés… és így tovább. De nem várta meg, amíg párologni kezdek, csak teljesen átmelegített, felhevített, és amikor éppen zubogni kezdtem volna, enyhített szenvedésemen és félre tett.  Fölém hajolt, és egy kis dobozából valamit beleszórt az edényembe, majd lefedett.

Szép dolog is ez!- gondoltam. Miután belém szórta ezt az Isten tudja micsodát, most be is föd, hogy ne adj’ Isten láthassak mindebből a maskarádéból valamit!

(Az igazság az, hogy kicsit nem tetszett a helyzet, főleg az elején, mert nem számítottam arra, hogy belém kevernek valami idegen anyagot. Tudni kell ugyanis a hegyi kis patakok vizéről, hogy egyik fő erényük az, hogy nincs a világon olyan víz, amelyik tisztaságban versenyezhetne mivelünk). Na, de hát ezt is megértem… De nem sok ideig zsörtölődtem, mert egy idő után valami kellemes íz varázsolta el egész lényemet.

Valami édes- savanyú gyümölcs íz, meg valami olyan aroma ölelt körül engem benned, hogy messze tájra repítette képzelő erőmet! Éreztem benned a tavasz friss illatát, a kibuggyanó kis rügyek örömét, ahogyan végigsimul rajtuk a napsugár, a virágszirmok illatát… hallottam a madárcsicsergések morajló dallamát, amit olyan régen hallottam már…

Aztán éreztem benned egy kicsit a heves nyarat is… ahogy a jó melegben minden percben egyre érettebb, egyre zamatosabb és aromásabb lettél. Magamba szívhattam az erőteljes napsütést megszakító zivatar frissességét is. Jelenlétedben benne zsongott a késő nyári tücskök cirpelése.

Aztán mintha a kora őszi harmat frissessége vezetett tovább veled. És már szinte szemeim előtt elevenedett meg, ahogy ott ékeskedsz a sokszínű levelek között teljes pompádban, készen a nagy találkozásra. Láttam benned az első érintés erejét, az örömöt, ahogy igent mondtál rá. És beléd merítkezve szívtam magamba minden álmodat és örömödet. Csodálatos dolog volt ez! Teljesen megfeledkeztem mindenemről, csak benned oldódni vágytam… így lett az, hogy megszűntem önmagamban lenni: színtelen, szagtalan, íztelen folyadéknak… magamban hordoztam lényeged, szépséged és mélységed. Egy örökkévalóságra így lett ez!

Aztán kaptunk közösen mézet meg citromot. A mézet a nehéz pillanatainkra, hogy emlékeztessen az örömre, a napsugárra, az édességre. A citromot meg, hogy ne csak legyünk, hanem összeérlelődjünk.

Csendben ült bele karosszékébe. Nyugodt volt és ragyogott két szeme. Megemelte csészéjét és megillatolta kellemes ízünket. Aztán kellemesen elnyújtózott és tág szemeivel valahol a messzibe nézett- valami gyönyörűt képzelt!

Ivott egy jó nagy kortyot, majd egy jó nagyot sóhajtott legmélyéből…

És teremtett…

Egyre szebbet…

Elkészült!

Hát végre kimondhatom: MEGSZÜLETETT! Néhány napja teljességében örvendezhetek az államvizsga dolgozatomnak. :) Már csak javítás, nyomtatás és köttetés.... bizony, bizony ilyen nagy öröm, amikor sokat dolgozott az ember rajta, és sokat álmodott róla! :) Bevérmesedett, álmos szemekkel rajongja körül, nagy vigyor járja körbe leféradt fejét olyankor. Jó érzzés. :)

Hát íme, a nagy remekművem fő mondani valója egy táblázat, egy sorában:

P=0.0219. - a nagy eredmény! :)))))

S ha netán nem örülne mindneki legalább annyira mint én... hát muszáj lesz megértenem: nem én fedeztem fel a spanyol viaszt. :P Na, jó na, ezt eddig is tudtam! De azért még örülhetek neki! ....mert azt hittem, hogy mindan munkámnak még ennyi eredménye sem lesz

Az más dolog, hogy a vizsgáztató bizottság, akinek leghalványabb lilája sem lesz a témámról milyen érdektelenséggel fogja hallgatni a bemutatásomat... az most még nem téma...addig  hadd örüljek még egy kicsit. :)

Hála a szeretetért és a szerettekért :)

“Hanem ha félelmetekben a szeretetben csak a békét és az örömöt keresitek,

Akkor jobb, ha elföditek mezítelenségteket, és elmentek a szeretet szérűjéről

Az évszakok nélküli világba, ahol nevethettek, de nem teljes szívből, és sírhattok is, de minden könnyet nem sírhattok el.

A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.

A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.

Mert a szeretetnek elég a szeretet.

Amikor szerettek, ne mondjátok: „Isten a szívemben lakik”; mondjátok azt: „Isten szívében lakom”.

És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.

A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.

De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti vágyaitok:

Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely az éjszakába zengi dalát.

Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját.

Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;

És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok.

Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért,

Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;

Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;

S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok őt dicsérje.”

(Kahlil Gibran: Szeretet)

Mennyire igaz!

Egy számomra kedves csoporttársam írta az évfolyam listára, gondoltam megosztom.

"Az orvosok sokat gondolnak a jövőre, tervezgetik és dolgoznak érte, de egy ponton rá kell jönnünk, hogy az életünk a jelenben zajlik. Nem az orvosi után, nem a rezidens évek után, hanem most. Itt és most. Egy perc alatt lemaradhatsz róla." Grace klinika

ITT és MOST!