Az utolsó egyetemi évkezdésem margójára...

"Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a Mi lesz, ha, a másik pedig a Bárcsak gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. Mindkettőből hiányzik a hit látása. A Mi lesz, ha a jövőbe néz, és aggódik. A Bárcsak a múltba tekint vissza, és panaszkodik a miatt, amit Isten adott. Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag."

(Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)

“Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten; hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.” (2 Timoteus 1:7)

Mosoly

Nyílt a kapu és máris rohantak kifelé. Négyen voltak. Már rég várták haza Jocót, hogy legyen akire rámásszanak, akit ráncigáljanak, hogy játsszon velük. Bemutatott nekik, mint jó barátját. Örültek nekünk...és máris mesélni kezdték a hétvégéjüket: brassói állatkert, lovak meg tigris és páva, meg majom, meg minden. Turbóztak de nagyon! Hol egyik mászott Jocó ölébe, hol másik. Édesanyja mosollyal követte a jövést menést. Nemsokára összebarátkoztunk. Nem is volt időm észrevenni, s máris az én ölömben is ficánkolt egy kedves szőke kis Csillag. :) Aztán fodrászkodás, hajfonás, labda, itt a piros, hol a piros, balerinkedés, öltözködés, egy kis fiú- hiszti is belefért a programba, majd hintázás és énekelés... ... ... a szerető odafigyelés gyógyította ezeket a csodálatos gyermekeket... és nem is érdekelte őket tulajdonképpen ki vagy, mik a nehézségeid, mi van a múltadban, csak légy velük: kacagj, figyelj rájuk. Ahogy egy kis kéz szilvát nyújtott nekem, majd egy másik a hajamat babrálta, ismét másik kezem fogta meg, tanúskodott arról, hogy igen, szerető és gondoskodó személyek szaladgálnak körülöttünk. :) Jó az Isten! Abból az életből, amiről mi azt hisszük, hogy nincs már jövője, mert a család, a pia, a szegénység, a halál... ahhh, nem így van ez! Szabadok vagyunk. De még akkor is, ha egyes szülők néha rossz döntéseket hoznak, Isten nem hagyja, hogy ez által gyermekeik is elvesszenek! Ez egy jó példa erre. Vannak emberek, akiknek a szívében vágyat ébreszt arra, hogy kezükkel megcirógassák a kis buksikat és örömteli arccal belemosolyogjanak ezeknek a gyermekeknek a világába. És egyre többen vannak és lesznek! Szép, szép, nagyon szép! :)

Megszerettem a falakat... Élvezettel jártam körbe a várost. Lüktetett benne az élet. A hangok, az illatok kiáramlottak felém. Arra késztettek, hogy egyre nagyobb figyelemmel kukucskáljam azt, ami a kövek mögött rejtőzködik.... és bennem rezzen a harangszó... Erdély legnagyobbja.


Szép vagy! Talán régebb egyből inkább a központodat tekintettem volna meg... talán legszívesebben a védelmedet nyújtó falakat megsemmisítettem volna. De nélkülük nem lennél már önmagad. Mivé válik a sündisznó tüskék nélkül?... egyszerű disznóvá?... nekem nem így kell!
Körbejárom falaid, és megkeresem a kaput.

A kulcsokat belül őrzik. Talán egyszer megkerülnek. És akkor nem csak távolról érezhetem az illatokat, hanem az ízeket is megkóstolom. Nemcsak a harangot, hanem az orgonádat is meghallom! És nem csak szemlélem, ahogy lüktet benned az élet, hanem együtt lüktetek a benned levő élettel. Jó, hogy vagy! Csupasz lenne nélküled a vidék!

Mindennapjaim

Amikor hazaérkeztem vakációra öröm volt bennem, hogy végre időt tölthetek Édesanyámmal, de volt bennem egy félsz, hogy rövid idő után megunom az itthonlétet, azt, hogy nincsenek körülöttem az emberek, akikkel együtt munkálkodjak. Hát szerencsére pozitívan csalódhattam... A mában élni nagyszerű dolog még akkor is, ha egy- egy napon nem történik semmi különösebben látványos dolog. Ha Istenben élünk, Ő gondoskodik rólunk. Meg is tette ezt az én lelki életem szempontjából is. A látszólag csendesebb napokat is felhasználja arra, hogy növekedésre serkentsen. Időt tölthettem egy nagyon drága testvéremmel. Lelkesen beszélgettünk. Akkora öröm számomra szemlélni azt, ami családjuk életében alakult az elmúlt egy évben: az ő és a szülők lelkesedő hivatását!

Kedden ingyenesen olyan gyönyörű koncertet hallgathattunk meg Anyuval, hogy csak na! Brassó zenei kulturális napjait szervezték. Gyönyörű zongora dallamok, hegedű és brácsa. Schubert, Mozart, Mendelssohn, Kodály.... szép volt. Szeretem az élő zenét. Sokkal puhább, sokkal közvetlenebb.

Szerdán átutaztunk Sepsire az Élet a Lélekben közösség 15. szülinapjára. Jó volt rácsodálkozni arra, ami abban a közösségben megszületett és növekszik. Jó volt hallgatni az Élő Istenről szóló tanúságtételeket. Egyik nagyon megragadt. Egy nagymama mesélt arról, hogy Isten valóban nem csak Tibor imáit hallgatja meg. Isten meggyógyította az arcán levő nedvező, megsérült anyajegyet kicsike unokalánya imáira, aki így szólította meg Őt esti imájában: "Kérlek gyógyítsd meg Nagymama arcát, hogy újra megsimogathassam". Meghallgatta. Az anyajegy nemsokára leesett, és a heg begyógyult. Bizalmat adó történet, nem? Isten meghallgatja a kisgyermekek imáit! És a nagy gyermekekét is. Ha hittel kérik...

Csütörtökön meglátogatott Krisztike barátném egy ámerikánus barátnéjával együtt. Majdnem egy éve láttam utoljára, amikor kiutazott Ámerikába ügyeskedni. Talpraesett leányzó. Volt ott aztán nagy öröm, amikor az állomásra kiértem és megláttuk egymást! Körbejártuk a várost, kicsit beszélgettünk hol magyarul, hol amerikánusul. Én angolul értek is, meg motyogok is néha valamit, de az ámerikánus beszédet alig- alig értettem, amikor Joy megszólalt. Jó volt újra együtt lenni.

Az itthon töltött naprészekben is értékes dolgokra akadhattam az interneten. Böjte Csaba testvér előadását hallgathattuk Az Élet Útja lelkigyakorlatról. Élvezetes a humora, ahogyan a "pattanásos arcú" fiatalokhoz, leendő férfiak és asszonyokhoz, és hozzám is szól. A buzdítása életet lehel az emberfia és -lánya számára, bátorságot az elköteleződéshez.
www.magnificat.ro - érdemes meghallgatni, ha egyszer élsz és mozogsz, és emberek között szeretsz lenni. Idézek egy részt egyik tanításából, ami nagyon megtetszett:

"Ugye olyan döbbenetes, hogy jöttem errefelé és láttam, hogy a gólya fészkek tele vannak gólyfiakkal, és a tetőn ott egyensúlyoznak ezek a kis fiatal, zsenge madárfiókák, hogy eppen le ne pottyanjon a csűr tetejéről? Most volt kora tavasz, most jöttek ugye a gólyák vissza? És milyen döbbenetes, hogy pár hét alatt...hát nemcsak eldöntötte, hogy ő egy családot akar alapítani és hol akar alapítani, hanem a tojáskákat is lerakták, ki is költötték, és ugye most már, hát hogy mondjam?, már repülni tanítja a fiait a gólya-mama. Miért? Azért, mert tudja, hogy megvan mindennek az ideje. Hogyha ő augusztusig nyújtózódott volna, és gondolkozott volna azon, hogy: "jajj, jó volna tényleg családot alapítani, de ez a Gólya Pista olyan mafla...s az a Gólya Jancsi olyan...hááát még, hogy mondjam?...éretlen szerintem ... Vajon jó apa lesz-e? nem-e?"...Nem t'om miféle...Na ezen augusztusig elgondolkozott volna és aztán: " Hát ez a kémény... ahhh... olyan ingatlag, olyan bizonytalan. Villany pózna...ahhh...haladó szellemű vagyok ugye, de mégis egy villany póznára költözni?... ez olyan ciki..." Nem t'om miféle. S akkor szegény gólya-mama, mire megszülte volna a tojásait, arra leesett volna a hó, és szépen lett volna belőle jeges fagylalt, az ő fiából, nem? Milyen szép, hogy megvan az ideje mindennek! Tud dönteni. És igenis a döntését vállalja, megszüli a fiait, felneveli, és velük együtt tud repülni vissza Afrikába."
Időnként nem ártana nekünk sem egy kis "gólya szellemiség". Talán jó volna nem annyit nyafizni, hanem tennünk a magunkét, aminek éppen itt az ideje, és nem negyven évesen ébredni rá, hogy hoppácska! Magányos vagyok... Megtanulni a múltat hátrahagyni, a jövőtől nem félni és minden erőnkkel nekifeszülni a jelen kihívásainak. Bátorság! Ő velünk marad mindvégig. Megígérte.

Ki vagyok?

Mindenképp valaki új. Mert nincs már múltam. Illetve van, csak már nem úgy szemlélem, mint eddig. Valaki, aki már nem a múlt foglya és megpróbálja nem a jövőjét tenni rögeszméjévé. Ma szép napom volt. És holnap is azzal fogom kezdeni a napomat, hogy kíváncsian nézek elejébe a mának. És holnapután is. És azután is. Sok álom rejtőzik bennem, elég gyakran mesélek róluk embereknek. Ha kíváncsi vagy rám, neked is mesélek.
És te?
Sokszor úgy érzem, valahol el vagy temetkezve falaid mögött... Félsz. Veled lennék. Hallgatnálak. Mesélj álmaidról, kezdj el újra álmodni, tervezni! Megfognám kezed és biztatnálak : higgy! Ne félj, csak higgy! Az Élet legyőzte a magányt, a félelmet, a könnyet. Bízz Benne! És átölelnélek miközben beléd lehelné Lelkét... Vajon megengednéd?
Ki vagyok? Talán elmeséled majd te nekem. Talán elmesélitek ti, kik kedvesek vagytok nekem.

Egyet tudok: Isten szeretett egyetlen Rendes leánya. :)

A Test megszólalt

Ajajjj!.... annyi minden történik körülöttem és bennem mostanában! Zajlik az élet, és ennek nagyon örvendek! Lejárt a nyári gyakorlat, most már csak a klinikára járok be ezt-azt keresni, tenni- venni. Kezdem érezni a vakáció hangulatát. Sok tenni valóm volt a családorvosi rendelőben, ahol gyakorlatoztam, és nagyon szerettem.
Az elmúlt hetekben jó sok emberrel beszélgettem. Mintha pótolni szeretném azt, amiről a szesszió idejében lemaradtam. :)) És abból az örömből, amit ezek a beszélgetések után éreztem, jöttem rá arra, hogy nem azért szeretek emberekkel beszélgetni, bátorítani, mert a jó Isten azt kérte, hogy mindenkinek hirdessem az Örömhírt és addig erőlködjek, amíg mindenkiben megszületik az "öröm", hanem azért csinálom, mert szeretem csinálni, szeretem az embereket segíteni, szeretem meghallgatni őket és megosztani velük azt, ami számomra a vigaszhoz vezető út. Igazából számomra ez egy örömforrás...egyesek ezt nevezik hivatásnak, bár elég önzőnek tűnt nekem egy ideig az eredeti vágy, ami szüli a tettet.

Elkezdtem fontosságot adni a testmozgásnak. Egy drága jó emberrel való beszélgetésemben fakadt fel bennem a mozgásra való vágy, és hála a jó Istennek, nem kellett csak egy kis biztatás..... Hihetetlen, mennyire jól esik egy szellemileg nagyon fárasztó nap után mozogni, és kikapcsolni az agyat egy kicsit! Sokszor felér egy jó hálaadással...
Aztán ott volt a sok beteg, akikkel kapcsolatba kerültem az elmúlt néhány napban. Tudatossá vált bennem az, hogy annak ellenére, hogy rövid idő áll rendelkezésre egy beteg megvizsgálásához, a testem beszél Róla. És ezt az emberek megértik, még akkor is, ha nem tudatosul bennük. A tekintetem Őt hordozza, az érintésem az Ő gyógyító kezét hozza, a hangszínem az Ő hangját szólaltatja meg nekik....és lassan lassan így lopózik Isten a világunkba! Persze, hogy kell beszélni Róla, persze, hogy aztán meg kell őket tanítani beszélni Vele... de az első: engedni hogy Ő beszéljen bennem, általam. És mivel emberek vagyunk és földi testet öltve élünk az első dolog, ami számunkra információt hozhat a test. Minden általa ér el hozzánk, és benne csapódik le először. Vagy talán enélkül is el lehet érni egyből valakinek a lelkéig?......

Ezelőtt 3 évvel egy budapesti kiruccanásomkor rájöttem, hogy 10 nap után ingerült és zaklatott leszek, ha nem láthatom az eget. Ezt most újból megtapasztaltam, kedves kis sötétítőnknek köszönhetően, ami nélkül nem lehetne a szobánkban a könyv mellett meglenni a meleg miatt.
Ejde...hogy hiányzik a kék ég az ágyam felől!....na, még csak 2 nap...
Szegény börtönlakók......nem csodálom, ha egy idő után begolyóznak....

Kitartani...

... azt hiszem ebben még elég gyengus vagyok :)) Hála a jó Istennek, vannak olyan emberek számomra, akik időnként segítségemre vannak ebben! Már annyira várom, hogy elkezdhessem a nyári gyakorlatom. Végre valójában is gyakorlatba ültetem eddigi tudásom. Persze ez azt is jelenti, hogy nem fogok már egész nap a könyv mellett ülni... végre! addig még van kereken 10 nap. Kitartani....
Öröm és hála van bennem az emberekért, akiket ajándékba kaptam! :)