Mindennapjaim

Amikor hazaérkeztem vakációra öröm volt bennem, hogy végre időt tölthetek Édesanyámmal, de volt bennem egy félsz, hogy rövid idő után megunom az itthonlétet, azt, hogy nincsenek körülöttem az emberek, akikkel együtt munkálkodjak. Hát szerencsére pozitívan csalódhattam... A mában élni nagyszerű dolog még akkor is, ha egy- egy napon nem történik semmi különösebben látványos dolog. Ha Istenben élünk, Ő gondoskodik rólunk. Meg is tette ezt az én lelki életem szempontjából is. A látszólag csendesebb napokat is felhasználja arra, hogy növekedésre serkentsen. Időt tölthettem egy nagyon drága testvéremmel. Lelkesen beszélgettünk. Akkora öröm számomra szemlélni azt, ami családjuk életében alakult az elmúlt egy évben: az ő és a szülők lelkesedő hivatását!

Kedden ingyenesen olyan gyönyörű koncertet hallgathattunk meg Anyuval, hogy csak na! Brassó zenei kulturális napjait szervezték. Gyönyörű zongora dallamok, hegedű és brácsa. Schubert, Mozart, Mendelssohn, Kodály.... szép volt. Szeretem az élő zenét. Sokkal puhább, sokkal közvetlenebb.

Szerdán átutaztunk Sepsire az Élet a Lélekben közösség 15. szülinapjára. Jó volt rácsodálkozni arra, ami abban a közösségben megszületett és növekszik. Jó volt hallgatni az Élő Istenről szóló tanúságtételeket. Egyik nagyon megragadt. Egy nagymama mesélt arról, hogy Isten valóban nem csak Tibor imáit hallgatja meg. Isten meggyógyította az arcán levő nedvező, megsérült anyajegyet kicsike unokalánya imáira, aki így szólította meg Őt esti imájában: "Kérlek gyógyítsd meg Nagymama arcát, hogy újra megsimogathassam". Meghallgatta. Az anyajegy nemsokára leesett, és a heg begyógyult. Bizalmat adó történet, nem? Isten meghallgatja a kisgyermekek imáit! És a nagy gyermekekét is. Ha hittel kérik...

Csütörtökön meglátogatott Krisztike barátném egy ámerikánus barátnéjával együtt. Majdnem egy éve láttam utoljára, amikor kiutazott Ámerikába ügyeskedni. Talpraesett leányzó. Volt ott aztán nagy öröm, amikor az állomásra kiértem és megláttuk egymást! Körbejártuk a várost, kicsit beszélgettünk hol magyarul, hol amerikánusul. Én angolul értek is, meg motyogok is néha valamit, de az ámerikánus beszédet alig- alig értettem, amikor Joy megszólalt. Jó volt újra együtt lenni.

Az itthon töltött naprészekben is értékes dolgokra akadhattam az interneten. Böjte Csaba testvér előadását hallgathattuk Az Élet Útja lelkigyakorlatról. Élvezetes a humora, ahogyan a "pattanásos arcú" fiatalokhoz, leendő férfiak és asszonyokhoz, és hozzám is szól. A buzdítása életet lehel az emberfia és -lánya számára, bátorságot az elköteleződéshez.
www.magnificat.ro - érdemes meghallgatni, ha egyszer élsz és mozogsz, és emberek között szeretsz lenni. Idézek egy részt egyik tanításából, ami nagyon megtetszett:

"Ugye olyan döbbenetes, hogy jöttem errefelé és láttam, hogy a gólya fészkek tele vannak gólyfiakkal, és a tetőn ott egyensúlyoznak ezek a kis fiatal, zsenge madárfiókák, hogy eppen le ne pottyanjon a csűr tetejéről? Most volt kora tavasz, most jöttek ugye a gólyák vissza? És milyen döbbenetes, hogy pár hét alatt...hát nemcsak eldöntötte, hogy ő egy családot akar alapítani és hol akar alapítani, hanem a tojáskákat is lerakták, ki is költötték, és ugye most már, hát hogy mondjam?, már repülni tanítja a fiait a gólya-mama. Miért? Azért, mert tudja, hogy megvan mindennek az ideje. Hogyha ő augusztusig nyújtózódott volna, és gondolkozott volna azon, hogy: "jajj, jó volna tényleg családot alapítani, de ez a Gólya Pista olyan mafla...s az a Gólya Jancsi olyan...hááát még, hogy mondjam?...éretlen szerintem ... Vajon jó apa lesz-e? nem-e?"...Nem t'om miféle...Na ezen augusztusig elgondolkozott volna és aztán: " Hát ez a kémény... ahhh... olyan ingatlag, olyan bizonytalan. Villany pózna...ahhh...haladó szellemű vagyok ugye, de mégis egy villany póznára költözni?... ez olyan ciki..." Nem t'om miféle. S akkor szegény gólya-mama, mire megszülte volna a tojásait, arra leesett volna a hó, és szépen lett volna belőle jeges fagylalt, az ő fiából, nem? Milyen szép, hogy megvan az ideje mindennek! Tud dönteni. És igenis a döntését vállalja, megszüli a fiait, felneveli, és velük együtt tud repülni vissza Afrikába."
Időnként nem ártana nekünk sem egy kis "gólya szellemiség". Talán jó volna nem annyit nyafizni, hanem tennünk a magunkét, aminek éppen itt az ideje, és nem negyven évesen ébredni rá, hogy hoppácska! Magányos vagyok... Megtanulni a múltat hátrahagyni, a jövőtől nem félni és minden erőnkkel nekifeszülni a jelen kihívásainak. Bátorság! Ő velünk marad mindvégig. Megígérte.

Ki vagyok?

Mindenképp valaki új. Mert nincs már múltam. Illetve van, csak már nem úgy szemlélem, mint eddig. Valaki, aki már nem a múlt foglya és megpróbálja nem a jövőjét tenni rögeszméjévé. Ma szép napom volt. És holnap is azzal fogom kezdeni a napomat, hogy kíváncsian nézek elejébe a mának. És holnapután is. És azután is. Sok álom rejtőzik bennem, elég gyakran mesélek róluk embereknek. Ha kíváncsi vagy rám, neked is mesélek.
És te?
Sokszor úgy érzem, valahol el vagy temetkezve falaid mögött... Félsz. Veled lennék. Hallgatnálak. Mesélj álmaidról, kezdj el újra álmodni, tervezni! Megfognám kezed és biztatnálak : higgy! Ne félj, csak higgy! Az Élet legyőzte a magányt, a félelmet, a könnyet. Bízz Benne! És átölelnélek miközben beléd lehelné Lelkét... Vajon megengednéd?
Ki vagyok? Talán elmeséled majd te nekem. Talán elmesélitek ti, kik kedvesek vagytok nekem.

Egyet tudok: Isten szeretett egyetlen Rendes leánya. :)