Mostanában sok a szám, az adat, a százalék meg az ábra. Sanos néha butának érzem magam ehhez, lehet irreálisan, de az egyszer biztos, hogy nem értek a statisztikázáshoz. Nem kevés a bizonytalanság, időnként a reménytelenség is az emberben ilyen téren... de hisz nem is csoda, hisz nálánál sokkal képzettebb meg tapasztaltabb emberek elé kell kiálljon semilyen támasszal maga mellett a maga kis semmiségével, amin már hónapok óta dolgozik, amiért hosszu ideje aggodik, drukkol, és attól tart, hogy nagyon le fog sülni. Ennyi TDK, államvizsga ügyről most.
A szavak böjtjének hétét éli most közösségünk és ez által növekszik a csend, az ima, az egymásra figyelés, a szeretet. A bővülő CSEND-re feladatom jelenleg a végyaim megfigyelése, erről elbeszélgetni a jó Istennel...
Szabadnak lenni! Ez az ami jelnleg zsibong a lelkemben. Szabadnak lenni mások és a saját elvárásaimtól, szabadnak lenni az időtől, a pénztól, attól, hogy magam tegyem felelőssé másnak boldogságáért...
SZENT SZABADSÁG! Ebben dédelgeted most lelkem. És így olyan könnyü elengedni, amit/akit már hónapok óta nem vágyként, hanem célként láncoltam magamhoz.. Néha csak leülök és csodálom szépséged. A megrepedt, kiszáradt föld szomjazza harmatod!
2010. február 22., hétfő
2010. február 16., kedd
Bálint nap
Sok volt a giccs mostanában....főleg ami a szerelem fogalmát illeti... de azért találtam valami csodálatosan szépet! Döbbenet milyen szép dolog a test, mennyi mindent ki lehet vele fejezni! :)
Az odafigyelésről, a szeretetről, a kiengesztelődésről...
Az odafigyelésről, a szeretetről, a kiengesztelődésről...
2010. február 8., hétfő
Tóth Árpád: Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
ki olyan árva s vágyak özvegye,
mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
s kondor haján kopog az ősz jege.
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
vén bánatok fia és újak apja,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
ha szívvel dobták, halkan énekelt.
ki olyan árva s vágyak özvegye,
mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
s kondor haján kopog az ősz jege.
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
vén bánatok fia és újak apja,csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
örülni lassú, és csüggedni gyors;
kit nemessé emelt a föld porából
sok ritka szenvedés, de nem kevély
sok ritka szenvedés, de nem kevély
kitűnni a törpék sekély sorából,
és címere egy hervadt falevél.
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
ha szívvel dobták, halkan énekelt.
2010. február 6., szombat
2010. február 5., péntek
A BOLDOGSÁG színei
Tegnap 15 év után telefonon beszélhettem valakivel, aki Dániában él miután innen kiköltözött BP-re, majd néhány év után férjhez ment, és onnan még távolabb sodorták a vágyak. Rosszul esett hallani, hogy azt állítja, hogy egy örök életre el van átkozva, hogy ő sosem volt, és sosem lesz boldog.
Amikor letettem a telefont egy hihetetlen dologra eszméltem fel: BOLDOG VAGYOK! Fogtam a korcsolyáim, és egyedül elmentem korcsolyázni. És csak úgy buggyant fel a szívemből a sok minden, amiért hálás és boldog vagyok.
Nekem sincs még annyira sem pénzem, főleg saját nem, de amíg van mit ennem, van hol aludnom- és mindez jó mértékben meg van- addig nincs miért panaszkodnom... Nincs apám,de így boldogabb vagyok mint az, akinek van egy apja, akinek soha nem akar megbocsájtani. Nekem is vannak egészségügyi problémáim, de a megmaradt egészségemben való örvendezés sok boldog pillanattal ajándékoz meg. Én is csalódtam az Egyházban, a nős papokban, csakhogy az Isten felemelt, segített tovább lépni és elhívást kaptam az egyházban való szolgálatra.... Neki van egy tönkrement házassága, nekem él a szívemben egy olyan szeretet, ami önmagában boldog - a viszonzástól függetlenül... nem tudom érthető-e amit mondani szeretnék?....
Sokan arról panaszkodnak, hogy igazságtalanul keveset kaptak az élettől, talán én is felróhatnék egy-két dolgot az életnek, hisz annyi mindent veszítettem el már...és MÉGIS olyan hálatelt szível csúszkáltam a jégen! Éreztem át tudnám ölelni a világot! És szeretek. Ez maga az Élet!
Eszembe jutott a talentumos példabeszéd az Evangéliumból. Lehet keveset kaptunk az élettől, de az Úr nem azt fogja kérdezni tőlünk, hogy melyik kert tövében ástuk el, hanem azt, hogy tudtuk-e azt a keveset kamatoztatni, tudtunk-e boldog életet élni, tudtunk-e szeretni, mosolyogni, örülni?
Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott.
Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta.
- Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem.
- Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt:
Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd.
- Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van!
Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Máté 25,16-30
Buzdításként hatottak rám ezek a gondolatok, hogy merjem elhinni: az amim van, elég a Boldogsághoz. Hogy merjem más szemmel nézni az életet, merjem elengedni az elvárásaimat, a képeket, amiket magunkanak építünk arról, hogy milyen is kellene lennie az életnek, ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Isten meglepetése néha éppen abban áll, hogy sokkalta kreatívabban oldja meg boldogságunk kérdését. (ha engedjük)
Amikor letettem a telefont egy hihetetlen dologra eszméltem fel: BOLDOG VAGYOK! Fogtam a korcsolyáim, és egyedül elmentem korcsolyázni. És csak úgy buggyant fel a szívemből a sok minden, amiért hálás és boldog vagyok.
Nekem sincs még annyira sem pénzem, főleg saját nem, de amíg van mit ennem, van hol aludnom- és mindez jó mértékben meg van- addig nincs miért panaszkodnom... Nincs apám,de így boldogabb vagyok mint az, akinek van egy apja, akinek soha nem akar megbocsájtani. Nekem is vannak egészségügyi problémáim, de a megmaradt egészségemben való örvendezés sok boldog pillanattal ajándékoz meg. Én is csalódtam az Egyházban, a nős papokban, csakhogy az Isten felemelt, segített tovább lépni és elhívást kaptam az egyházban való szolgálatra.... Neki van egy tönkrement házassága, nekem él a szívemben egy olyan szeretet, ami önmagában boldog - a viszonzástól függetlenül... nem tudom érthető-e amit mondani szeretnék?....
Sokan arról panaszkodnak, hogy igazságtalanul keveset kaptak az élettől, talán én is felróhatnék egy-két dolgot az életnek, hisz annyi mindent veszítettem el már...és MÉGIS olyan hálatelt szível csúszkáltam a jégen! Éreztem át tudnám ölelni a világot! És szeretek. Ez maga az Élet!
Eszembe jutott a talentumos példabeszéd az Evangéliumból. Lehet keveset kaptunk az élettől, de az Úr nem azt fogja kérdezni tőlünk, hogy melyik kert tövében ástuk el, hanem azt, hogy tudtuk-e azt a keveset kamatoztatni, tudtunk-e boldog életet élni, tudtunk-e szeretni, mosolyogni, örülni?
Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott.
Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta.
- Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem.
- Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt:
Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd.
- Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van!
Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Máté 25,16-30
Buzdításként hatottak rám ezek a gondolatok, hogy merjem elhinni: az amim van, elég a Boldogsághoz. Hogy merjem más szemmel nézni az életet, merjem elengedni az elvárásaimat, a képeket, amiket magunkanak építünk arról, hogy milyen is kellene lennie az életnek, ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Isten meglepetése néha éppen abban áll, hogy sokkalta kreatívabban oldja meg boldogságunk kérdését. (ha engedjük)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)