Tóth Árpád: Szeretnék átölelni...

Szeretnék átölelni ma egy embert,
ki olyan árva s vágyak özvegye,
mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
s kondor haján kopog az ősz jege.
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,

tintát hozzá véréből szűrt a Sors,

vén bánatok fia és újak apja,

csöndes tűnődés lankadt léptü papja,

örülni lassú, és csüggedni gyors;

kit nemessé emelt a föld porából
sok ritka szenvedés, de nem kevély

kitűnni a törpék sekély sorából,

és címere egy hervadt falevél.

Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
ha szívvel dobták, halkan énekelt.