A BOLDOGSÁG színei

Tegnap 15 év után telefonon  beszélhettem valakivel, aki Dániában él miután innen kiköltözött BP-re, majd néhány év után férjhez ment, és onnan még távolabb sodorták a vágyak. Rosszul esett hallani, hogy azt állítja, hogy egy örök életre el van átkozva, hogy ő sosem volt, és sosem lesz boldog.
Amikor letettem a telefont egy hihetetlen dologra eszméltem fel: BOLDOG VAGYOK! Fogtam a korcsolyáim, és egyedül elmentem korcsolyázni. És csak úgy buggyant fel a szívemből a sok minden, amiért hálás és boldog vagyok.
Nekem sincs még annyira sem pénzem, főleg saját nem, de amíg van mit ennem, van hol aludnom- és mindez jó mértékben meg van- addig nincs miért panaszkodnom... Nincs apám,de így boldogabb vagyok mint az, akinek van egy apja, akinek soha nem akar megbocsájtani. Nekem is vannak egészségügyi problémáim, de a megmaradt egészségemben való örvendezés sok boldog pillanattal ajándékoz meg. Én is csalódtam az Egyházban, a nős papokban, csakhogy az Isten felemelt, segített tovább lépni és elhívást kaptam az egyházban való szolgálatra.... Neki van egy tönkrement házassága, nekem él a szívemben egy olyan szeretet, ami önmagában boldog - a viszonzástól függetlenül... nem tudom érthető-e amit mondani szeretnék?....

Sokan arról panaszkodnak, hogy igazságtalanul keveset kaptak az élettől, talán én is felróhatnék egy-két dolgot az életnek, hisz annyi mindent veszítettem el már...és MÉGIS olyan hálatelt szível csúszkáltam a jégen! Éreztem át tudnám ölelni a világot! És szeretek. Ez maga az Élet!


Eszembe jutott a talentumos példabeszéd az Evangéliumból. Lehet keveset kaptunk az élettől, de az Úr nem azt fogja kérdezni tőlünk, hogy melyik kert tövében ástuk el, hanem azt, hogy tudtuk-e azt a keveset kamatoztatni, tudtunk-e boldog életet élni, tudtunk-e szeretni, mosolyogni, örülni?


Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott.
 Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta.
- Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem.
- Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt:
Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd.
- Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van!
Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre!  Máté 25,16-30


Buzdításként hatottak rám ezek a gondolatok, hogy merjem elhinni: az amim van, elég a Boldogsághoz. Hogy merjem más szemmel nézni az életet, merjem elengedni az elvárásaimat, a képeket, amiket magunkanak építünk arról, hogy milyen is kellene lennie az életnek, ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Isten meglepetése néha éppen abban áll, hogy sokkalta kreatívabban oldja meg boldogságunk kérdését. (ha engedjük)