Mostanában sok a szám, az adat, a százalék meg az ábra. Sanos néha butának érzem magam ehhez, lehet irreálisan, de az egyszer biztos, hogy nem értek a statisztikázáshoz. Nem kevés a bizonytalanság, időnként a reménytelenség is az emberben ilyen téren... de hisz nem is csoda, hisz nálánál sokkal képzettebb meg tapasztaltabb emberek elé kell kiálljon semilyen támasszal maga mellett a maga kis semmiségével, amin már hónapok óta dolgozik, amiért hosszu ideje aggodik, drukkol, és attól tart, hogy nagyon le fog sülni. Ennyi TDK, államvizsga ügyről most.
A szavak böjtjének hétét éli most közösségünk és ez által növekszik a csend, az ima, az egymásra figyelés, a szeretet. A bővülő CSEND-re feladatom jelenleg a végyaim megfigyelése, erről elbeszélgetni a jó Istennel...
Szabadnak lenni! Ez az ami jelnleg zsibong a lelkemben. Szabadnak lenni mások és a saját elvárásaimtól, szabadnak lenni az időtől, a pénztól, attól, hogy magam tegyem felelőssé másnak boldogságáért...
SZENT SZABADSÁG! Ebben dédelgeted most lelkem. És így olyan könnyü elengedni, amit/akit már hónapok óta nem vágyként, hanem célként láncoltam magamhoz.. Néha csak leülök és csodálom szépséged. A megrepedt, kiszáradt föld szomjazza harmatod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése