Mosoly

Nyílt a kapu és máris rohantak kifelé. Négyen voltak. Már rég várták haza Jocót, hogy legyen akire rámásszanak, akit ráncigáljanak, hogy játsszon velük. Bemutatott nekik, mint jó barátját. Örültek nekünk...és máris mesélni kezdték a hétvégéjüket: brassói állatkert, lovak meg tigris és páva, meg majom, meg minden. Turbóztak de nagyon! Hol egyik mászott Jocó ölébe, hol másik. Édesanyja mosollyal követte a jövést menést. Nemsokára összebarátkoztunk. Nem is volt időm észrevenni, s máris az én ölömben is ficánkolt egy kedves szőke kis Csillag. :) Aztán fodrászkodás, hajfonás, labda, itt a piros, hol a piros, balerinkedés, öltözködés, egy kis fiú- hiszti is belefért a programba, majd hintázás és énekelés... ... ... a szerető odafigyelés gyógyította ezeket a csodálatos gyermekeket... és nem is érdekelte őket tulajdonképpen ki vagy, mik a nehézségeid, mi van a múltadban, csak légy velük: kacagj, figyelj rájuk. Ahogy egy kis kéz szilvát nyújtott nekem, majd egy másik a hajamat babrálta, ismét másik kezem fogta meg, tanúskodott arról, hogy igen, szerető és gondoskodó személyek szaladgálnak körülöttünk. :) Jó az Isten! Abból az életből, amiről mi azt hisszük, hogy nincs már jövője, mert a család, a pia, a szegénység, a halál... ahhh, nem így van ez! Szabadok vagyunk. De még akkor is, ha egyes szülők néha rossz döntéseket hoznak, Isten nem hagyja, hogy ez által gyermekeik is elvesszenek! Ez egy jó példa erre. Vannak emberek, akiknek a szívében vágyat ébreszt arra, hogy kezükkel megcirógassák a kis buksikat és örömteli arccal belemosolyogjanak ezeknek a gyermekeknek a világába. És egyre többen vannak és lesznek! Szép, szép, nagyon szép! :)

Megszerettem a falakat... Élvezettel jártam körbe a várost. Lüktetett benne az élet. A hangok, az illatok kiáramlottak felém. Arra késztettek, hogy egyre nagyobb figyelemmel kukucskáljam azt, ami a kövek mögött rejtőzködik.... és bennem rezzen a harangszó... Erdély legnagyobbja.


Szép vagy! Talán régebb egyből inkább a központodat tekintettem volna meg... talán legszívesebben a védelmedet nyújtó falakat megsemmisítettem volna. De nélkülük nem lennél már önmagad. Mivé válik a sündisznó tüskék nélkül?... egyszerű disznóvá?... nekem nem így kell!
Körbejárom falaid, és megkeresem a kaput.

A kulcsokat belül őrzik. Talán egyszer megkerülnek. És akkor nem csak távolról érezhetem az illatokat, hanem az ízeket is megkóstolom. Nemcsak a harangot, hanem az orgonádat is meghallom! És nem csak szemlélem, ahogy lüktet benned az élet, hanem együtt lüktetek a benned levő élettel. Jó, hogy vagy! Csupasz lenne nélküled a vidék!