Megrázhatom fáimat, már közelednek testvéreim.
Ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött, a kicsi madarakat látod-e vállainkon?
Mi vagyunk azok és szelíd arcunk is egymáshoz ér -
Nyissuk ki egészen magunkat, egyszerre jusson mindenki a szeretetbe.
A Napra akasztjuk sugarainkat, megszabadult kenyerek telepednek küszöbeinkre
Gyémánthidak szökkennek mindenfelé s az elaludt aknák
Pacsirtákként emelkednek szívünkbe és szelíden fölrobbannak csókjainkban.
Hát pazaroljuk szét harangjainkat, kitárt ajtónál mosolyogjunk
Szemünkben rejtőzik a torony, melyről beláthatjuk ismeretlen hazánk vidékeit
Készen vagyunk már égboltjainkkal s készen vagyunk a fényességre
Aki hajnalonta gyönge virágokat okoz.
Szép Hűsvét harmadnapján József Attila ezen gondolataival ébredtem. Azért szép, mert végre engedtem a jó Istent, hogy megszépítse. Hogy lerántsa a rejtekekben a jól eldugott kincsekről a lepleket, hogy felfedezzem Őt ott, ahol még eddig nem kerestem. Miért keresitek Őt, az Élőt a holtak között? Nincs itt, feltámadott! Kellett a kiüresedés, a szembesülés, kellett a hely, amit megszépíthetett és jóvá tehetett. És íme, minden, az egész természet, minden teremtmény létével az Életet hirdeti. Christus surrexit!
Húsvét reggelén a piac, dugig tele virágokkal.Ez csak az egyik asztal. Náluk voltak a legszebb tulipánok. :)
Ma reggel meg a kinyílt kaktusz üdvözölt.
Nem is egy virággal, hanem kettővel egyszerre! Hát nem gyönyörű?... 
nagyon szép kaktuszvirágok :) nálunk otthon is kedvencek...mindig elcsodálkozom rajta, hogy egy ilyen szúros, fura nüvénynek hogy lehetnek ennyire szép virágai...hát igen...a látszat mögött mindig valami más rejtőzik :)
VálaszTörlés