Nocsak, nocsak!... :)

Gondoltam én! Minden csoda 3 napig, vagy esetleg 3 hétig tart. :P Az is, hogy én nem írok blokkot. :)))

Az idő, amit "nem rég múlt"-nak szólíthatok meglehetősen intenzív, időnként nehéz de kegyelemteljes volt.

Május 1 van, ma mindenki lustálkodással "ünnepli" azt, hogy dolgozhat. Itthon vagyok, a sok- sok éven át számomra biztonságot nyújtó szobácskámban. Nemsokára készülök fel a kórházba. Reményeim szerint már nem sokat tartják bent Anyut. Most már mindketten nyugodtak vagyunk, erőteljes harc áll mögöttünk, mi meg győzedelmes zászlónkat lobogtatjuk elől -remélem.

Soha életemben nem tiszteltem ennyire a szüleimet, soha nem becsültem ennyire meg az Élet ajándékát. Soha nem láttam tisztábban, hogy az Élet maga Isten. Soha nem volt nyilvánvalóbb, hogy Isten MINDEN. Azért volt időnként nehéz az elmúlt időszak, mert szabadulnom kellett. Szabadulni az elképzeléseimtől, a képeimtől, az idő vas kezétől, az eddigi istenképemtől, az elvárásaimtól. Megmaradt a remény, a megtisztult vágyak, talán kicsit több alázat és odafigyelés, maga az őszinte ingyenes szeretet, amit elsősorban én tapasztaltam, és ami hiszem, hogy bennem is forrásozik legalább időnként. ;)

Ilyenkor gyönyörű Barassócska városa! Tele van ültetve tulipánokkal. Vásárhely ilyen szinten vizet sem vihet Brassónak - sajnos.

Minden olyan zöld, hogy jön, hogy az ember bele harapjon. Délben, amikor a kórházhoz megyek, a régi vár falai mögött sétálok fel a Graft patak mentén. Bánhatom is, hogy nem hoztam haza a fényképező gépet.Olyan kellemes, olyan kellemes a jó meleg időben csak nyugodtan bandukolni arra! Időnként rábambulok az Élet zsibongására. Rigók, gerlék, lágy napsütés, patak csobbanás, sok- sok fagyizó fiatal, kiskutyát sétáltató bácsi, illatozó fák... minden- minden mozgásban van!

Szeretlek!