2010. október 23., szombat
2010. október 17., vasárnap
PIF
Zsu-nál jelentkeztem PIF-ra és meghirdetem én is a sajátomat.
"Bárki játszhat, akinek blogja van. Az első három ember, aki kommenteli ezt a bejegyzést, ajándékot fog kapni tőlem, melyet én készítek. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
Cserébe meghirdetitek a saját meglepetés csomagotokat a blogotokban, jelezve, hogy az enyémet folytatjátok!
Szeretettel várom a jelentkezőket!"
Zsófi :-)
"Bárki játszhat, akinek blogja van. Az első három ember, aki kommenteli ezt a bejegyzést, ajándékot fog kapni tőlem, melyet én készítek. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
Cserébe meghirdetitek a saját meglepetés csomagotokat a blogotokban, jelezve, hogy az enyémet folytatjátok!
Szeretettel várom a jelentkezőket!"
Zsófi :-)
2010. október 15., péntek
" Boldogság, öröm az életem... "
"... akárhová megyek, kell hogy vigyem!" Gyerekkorom egyik nagy kedvenc éneke volt. És most egyre gyakrabban visszacseng bennem. :-)
Kegyelem megtapasztalni a Jóistentől kapott ajándékokat olyan életállapotban, élethelyzetben, amikor az ember minden számára fontosat elenged, minden biztonságot nyújtó kapcsolatából kilép egy kicsit. Teret kap Ő. Olyan ez a rezire való felkészülés, mint egy jókora lelkigyakorlat. Kilépsz a mindennapi életedből, azokból a tevékenységekből, amik megnyugvást nyújtanak a hétköznapokban, egy időre elbúcsúzol sok szeretett embertől, közösségtől, hobbitól... és marad a hely, amit a Jóisten betölthet- akár a tanulásr által is. És ha egy kicsit is megtanulunk odafigyelni Rá, bizony felfedezzük, hogy mennyi, de mennyi ajándékot, meglepetést tartogat számunkra még egy olyan napban is, ami látszólag kicsit "uncsinak" indul. Mert bizony, 4 hónap tanulás után nem ritkán ébred úgy az ember, hogy már megint!!!...tanulás!!!....pfujjjj!!! És mégis, olyan fűszeres napokat tud adni számomra mostanában, hogy megtelik a szívem örömmel, mosollyal. Minden nap beszélgetek valakivel. Nincs ez szándékosan kiszámítva, így alakul. És minden nap történik valakivel valami nagyon jó! És nem tudom tudjátok-e, de mostanában egészen gyönyörű naplementék vannak. :-) És gyönyörűen színes a természet!
Egyik kedves barátnőm és férje két gyermekük mellé magukhoz fogadtak egy 7 hónapos kisbabát egy olyan családtól, akik nem tudták gondját viselni. Gyönyörű! Az egész családjuk annyira ujjong és örvend az új jövevénynek! A Jóisten még ennél is jobban örvend. Egy gyermek több eséllyel indul az életben!
"Boldogság, öröm az életem, akárhová megyek, kell hogy vigyem.
Örömöm Jézus adta nekem, hogy ne csak az enyém, hanem mindenkié legyen!"
2010. október 2., szombat
2010. szeptember 28., kedd
Mim van?
Egy-két barátom, sok ismerősöm és cimborám. Egy Édesanyám. Egy laptopom, egy gitárom és sok-sok orvosis könyvem... néhány virágom. Pár mosolygós képem és pillangóm a falon. Egy mobil telefonom, egy sztetoszkópom. Egy keresztem. Hivatásom. Néha erősen dobogó szivem.Van hitem, reményem. Nem túl sok pénzem, éppen annyi, amivel decemberig megélhetek. Van orvosi diplomám és reményem egy rezidensi helyre. Egy ágyam, egy asztalom. Van egy testem, majdnem teljes egészségben. Van kihívásom, nehézségem. De van probléma megoldó készségem is. Van egy mosolygós vígaszt nyujtó létem. Egy Életem!
...hát mennyivel több ez, mint amilye sok más embernek még álmában sem lehet! Hogy mim nincs?
Lesz majd valahogy.
Mindenem azért nekem sem lehet...
2010. szeptember 12., vasárnap
Az utolsó napok...
...ezek az utolsó olyan napok, amikor még vissza válaszolhatok, hogy: "Még nem vagyok doctoriţa!".
Következik a nagy pont az I-re. Valamiért minden leegyszerűsödik ilyenkor az emberben, nem fél már. Hálás az útért, amin elindult valamikor és ilyenkor inkább arra terelődik a figyelme, hogy hogyan folytassa. Őszintén furcsa kimondani, de már várom, hogy lejárjon az a bizonyos csütörtök, hogy majd jövő héttől újra nekifoghassak a nagy tanulásnak. Lelkesedni tudok azért, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból az elkövetkező két hónapban és a rezi vizsgán. És azért mert tudom, hogy ez a lelkesedés nem tőlem jön, valamiért még jobban tudok lelkesedni. :-) Nem vagyok elszállt, mert tudom, hogy várnak rám a sötétebb napok is, amikor minden cél eltávolodik, és az ember már alig sejti mit miért csinál, csak megy előre, mert tudja, hogy nem engedelmeskedhet a visszatartó gondolatainak, nem állhat le.
Most nem ezt az időt élem. Most álmodok, remélek, szeretek, bízom... és hálát adok érte. :)
Következik a nagy pont az I-re. Valamiért minden leegyszerűsödik ilyenkor az emberben, nem fél már. Hálás az útért, amin elindult valamikor és ilyenkor inkább arra terelődik a figyelme, hogy hogyan folytassa. Őszintén furcsa kimondani, de már várom, hogy lejárjon az a bizonyos csütörtök, hogy majd jövő héttől újra nekifoghassak a nagy tanulásnak. Lelkesedni tudok azért, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból az elkövetkező két hónapban és a rezi vizsgán. És azért mert tudom, hogy ez a lelkesedés nem tőlem jön, valamiért még jobban tudok lelkesedni. :-) Nem vagyok elszállt, mert tudom, hogy várnak rám a sötétebb napok is, amikor minden cél eltávolodik, és az ember már alig sejti mit miért csinál, csak megy előre, mert tudja, hogy nem engedelmeskedhet a visszatartó gondolatainak, nem állhat le.
Most nem ezt az időt élem. Most álmodok, remélek, szeretek, bízom... és hálát adok érte. :)
2010. augusztus 28., szombat
A Művész...
...gyönyörű naplementéket fest délutánjaimba. Néha csak felemelem tekintetem a könyv sorai közül s csak azon veszem észre magam, hogy elfeljtem miért is ültem le az iróasztal mellé. Tudom, tudom, ennek más okai is vannak... ;) de ha szakmát kéne válasszak a Mennyországban, felhő- designer lennék biztosan! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)