Szerelmesen...

...álltak ott ketten az oltár előtt. Annyira gyönyörűek voltak! Úgy önmagában az egész szertartás tényleg egy szerelmi és szeretet- vallomás volt. Szerelmi vallomás egymásnak, szeretet- vallomás családjuk felé és felénk, barátaik felé. Apró kis gesztusok, kis jól elrejtett elérzékenyülésekben mutatkozott meg a SZERETET azon a napon. Az az ember, aki sokak számára a szívatások főmestere volt, kiállt szerelmének kívülről felmondani a szeretet himnuszt... ez volt a csúcsa mindennek számomra. Éreztem, nagyon tudok örülni ennek a drága jó barátomnak. Megszelídítette a mellette dobbanó szeretet. Aztán átmentünk a vendéglőbe. Minden apró kis részlet gondosan meg volt szervezve s mégis annyira eredeti volt az egész. Éreztük, mennyire fontosak ők számunkra, és mi mennyire fontosak vagyunk nekik... aztán rengeteg rég látott arc, kedves mosoly, tartalmas beszélgetés, jó zene és tánc töltötte be az estét.



Szerelmesnek lenni... azt hiszem nagyon sokat gondolkodtam ezen az elmúlt időben. Szerintem az élet egyik legnagyobb csodája ahogyan ezáltal egymáshoz varázsolja az embereket. Egyenlő azzal, hogy valakinek sokkal inkább a jó tulajdonságai kerülnek előtérbe számomra...talán mondhatnám azt is, hogy tulajdonképpen az, hogy valakit a jó Isten szemüvegével látok. Sokszor elcsodálkoztam azon, hogy mennyire hamar megesik az velem, hogy rövid idő alatt valakit ezzel a szemüveggel látok, de ha jól belegondolok, akkor ez maga Isten, az Élet. Szerintem az az ember, aki szereti Istent, gyakran lesz szerelmes. Maga az egyház is erről szól: Isten és az ember, a Papok és a Menyasszony-Egyház szerelméről. Ha azzal a képpel élek, amit múlt vasárnap magammal vittem a prédikációból, akkor a szeretet számomra egy dallam, ami belsőnkben életre kel és dalol, muzsikál... mások gyönyörködtetésére van... és ő önmagát igazából nem hallhatja... csak akkor ha valakiben visszhangra talál.
Na, számomra ez a nagy misztérium: a visszhangra találás. Kíváncsi vagyok az én életemben mikor és hogyan fog bekövetkezni. :)
És ezt ünnepeltem nagy örömmel a hétvégén: hogy Hajnika szeretete visszhangra talált Attilában. És ünnepeltem a családot, azt a két embert, aki Attilát felnevelte, akik egy egész város számára segítséget jelentettek mindig, akik számomra a létező legcsodálatosabb házaspár,akik a lehető legjobb példaképeim. Ünnepeltem a barátságot, azokat az arcokat akik mosolyt, szeretetet és elfogadást tükröztek számomra. :)