2009. június 4., csütörtök

Szesszióóó... óóÓÓÓóó!

Különös volt a mai nap. Rendelőbe indultam államvizsgaanyagot gyűjteni, aztán kiderült, hogy nem rendel ma a doki. Felsétáltam az egyetemre. Egészen új arcát ismerhettem meg így az egyetemnek, egészen csendes, méltóságos hangulat. Leültem a kertben egy padra és engedtem, hogy a fák meséljenek, a rózsák gyönyörködtessenek, aztán meg én is meséltem mindarról, amit itt élhettem meg az elmúlt 5 évben. Rengeteg ember, tanár, előadás, vizsga és az ezzel járó stressz, izgalom, sirás, lankadás és öröm- könny, siker és elégedettség honol emlékezetemben és szívemben. Megszerettem itt lenni. Megszerettem, nagyon megszerettem a munkámat, mondhatom sokkal nagyobb a lelkesedés bennem az orvosi munkáért, mint ezelőtt 3-4 évvel, minden csalódásom ellenére. Sétáltam és fotóztam azokat a helyeket, amelyek mellett nap mint nap rohantam el eddig már biztos több ezerszer is. És öröm töltött be. Előttem áll még egy szesszió és utána még egy év. Örülök neki. Megosztok veletek néhány képet.











... és végül bekukkantottam egy kicsit a könyvtárunk olvasótermébe, amit mi egyszerűen csak "tanulónak" szoktunk nevezni. Arra számítottam, hogy lesznek jó néhányan bent, és akkor nekem is inkább lesz hangulatom a tanuláshoz. És MEGLEPETÉS! Teljesen üres volt! Hát ezek a mai fiatalok.... már a tanulóba járás sem divatos mostanában szesszióban az orvosin! :)))) Azt hiszem van egy hely, ahol könnyebben lehet ilyenkor diákokat találni- Week end-nek nevezzük... csakhogy ott nem asztal mellett csendben tanul a modern diák, hanem a strandon a medence mellett a fűben zenehallgatás közbe. Így hát leültem egyedül a megszokott helyemre, de nem volt meg az a hangulat, amihez szokva voltam, hiányzott, hogy félpercenként valaki lapozzon, halljam a nagy sóhajtásokat, a ceruzák karcolását. Így hát nem sokat tanultam, hanem fotóztam tovább mindent, ami szemembe akadt, és amihez emlékek fűzhetnek ebben a kampuszban.






Jó volt nekem itt lenni és JÓ MOST nekem itt lenni. Nem könnyű, de jó. Más ez a szesszió. Erre is mondhatom: nem könnyű, de jó. Mert szép dolgokat tanulhatok. Sokat, rövid időn belül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése