Félszegnek éreztem magam. A mai napon sokadjára életem során. Elveszítettem olyan személyeket, akik nélkül örökre hiány lesz a szívemben. Eddig mindig pótolni akartam azt, amit pótolni nem lehet. Gondoltam: félszegen nem lehet teljes életet élni. Úgy éreztem erősnek kell lennem, nem csak magamnak, hanem annyira erősnek, hogy ez mást is megtartson. Elfáradtam. Már sokadjára. Aztán rájöttem. Egy levágott karral, úgy-e nem ölelhetünk már? És vissza sem nő már, úgy-e?...
Ami elveszett, azt nem lehet pótolni.Hiányoznak. Nem tagadom.
Azok akiket elveszítettem és az, akit még nem találtam meg.
Magamtól nem tudok erős lenni. De Benne igen!
Még hogy félszegen nem lehet teljes életet élni?....
A nap tanulsága: http://www.youtube.com/watch?v=H8ZuKF3dxCY&feature=related
Érdemes megnézni, meghallgatni.
Bátorításként hatott rám. Felismerni azt, ami bennem félszegség. Átadni Neki....hogy átformálja. Ebben van a TELJESSÉG!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése