Valami egészen szép volt az, ami ebben a városban zajlott ezen a hétvégén! Öröm van bennem, hogy kevés kicsiségemet odaajándékozva picit én is hozzájárulhattam... Városmisszió volt. Advent előtti nap és Advent első napján. Emberek százai mozdultak meg. Valami rendkívüli történt, valami olyan, ami ebben a városban eddig még nem volt. Tanúja lettem annak, hogy egy maroknyi ember mennyi mindent tehet a város hitéért, az egyház közösségéért, hogy van összefogás. Sok hiányosságommal szembesültem. Kicsit éreztem, kicsi az, amit én adok... Jó volt látni a lelkesedést, az odaadást. Tanultam.
Szombaton sok szív mécsese lobbant lángra a Jézus jelenlétét jelképező húsvéti gyertyáról.
Amikor a húsvéti gyertyát kezemben tartva a sötét templomba fényt adtam a mécseseknek, éreztem Őt. Éreztem, hogy nem véletlenszerű, hogy ez is éppen így alakult. Szép volt. Olyan gyorsan véget ért, hogy időm sem volt észrevenni mi is történik igazán -pedig 1 óra csúszással fejeztük be :). Ma este vár a kiértékelő.
Aztán egyet aludtunk és jött a vasárnap, a templomépítési akció - Adventre hangoló est, jótékonysági vásárral. Izgultam érte. Féltem attól, hogy nem jönnek el az emberek. CSALÓDTAM!! :) Akkora nagy öröm volt bennem, amikor az asztal mögött állva, árulás közben felfigyeltem arra, hogy annyian vannak, hogy nem férnek be az előadó terembe! Hála Istennek! Nem csak pár embernek szívügye a Szent Család templom. Ó, Istenem, felépül majd ez a templom, talán leendő családommal áldást kérhetek szeretett István atyánktól ott majd. És sok család üdvözülésére fog szolgálni az a hely!
Nem kicsit örült a testem a meleg ágyamnak az este. :) Isten nem volt túl fáradt ahhoz, hogy éjszaka is rám figyeljen, megszólítson. Erőteljes fájdalomra ébredtem meg valamikor hajnali 4kor. Ismerős volt, régi ismerős, hisz egy és fél évig éltem vele együtt. Kicsit megijedtem, hogy most még csak ez hiányzik, hogy újra ilyen kínszenvedéses időt kelljen megéljek. Felkeltem, kicsit megmozdultam. Hasított rendesen. Imádkozni kezdtem, és kértem Istent könyörüljön rajtam. Ő is kért. Ne cipeljek fölösleges dolgokat ahelyett, hogy szabadon ugrándozzak. Reggelre minden a régi volt. Örültem is neki, de nagyon! És megfogadtam tanácsát, illetve igyekszem megfogadni tanácsát. Kicsit sok minden foglalkoztatott mostanában. Kicsit olyan volt, mintha megfakult volna bennem az öröm és a remény. Hát most újra érzem mit jelent szabadnak lenni benne!
Reggel kaptam egy linket. Egy érdekes történet, kíváncsian néztem végig. Sokszor szembesültem már én is néhány ilyen kérdéssel. Jól esett az ágyba bújni és a paplan alól kikandikálva nézni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése