Megálltam.
Ki voltam? Hát kivoltam!
Ez nem szégyen... inkább félelem.
Újra és újra ismétlődő kérdőjelem:
Szeretsz? Megadod? Meghagyod?...
Közben kopognak, közben suttognak.
Nem hallom.

Szeretsz?! Meghagyod?! Megadod?!
S miközben egyetlen pontba tömörül minden,
könnyem lecsöppen.


Sötét süketségemben dallamod adod.
Ismerős hang ez!- felkiáltok.
Te csak simán átölelsz,
megédeselsz ...


Lassan elsimulok.


Odaadom...