Ezelőtt 9 évvel betegedett meg Apu. Rövid időn belül agyműtéten esett át. Tudtuk, hogy a lehető legrosszabb indulatú daganata van. 2 hónapra rá Anyut is megműtötték. Neki egyszerű vakbél műtétje volt, de olyan súlyos komplikációkkal, hogy majdnem elment. Kilencedikes voltam. A két szobás lakásunk egyik szobájában Apu betegeskedett. A másikban Anyu. Én meg azt sem tudtam melyik lábamra álljak. Ha akkor nem létezett volna annyi jó szándékú segítőkész ember, nem tudom hogyan vészeltük volna át azt az időszakot. Hasonlít.... Az elmúlt idő hasonlít erre az időszakra...
Talán Istennek valamiért fontos, hogy emlékeztessen. Valamiért fontos, hogy újra átéljek bizonyos dolgokat. Az egyetlen brassói családtagunkat, nagynénémet rákkal diagnosztizálták. Rá két hétre Édesanyámat meg műteni kellett. Hirtelen érkezett az egész. Azt sem tudtuk hová kapkodjuk a fejünket. Gyötört az a gondolat, hogy nem lehetek mellette. De reméltem, hogy mihelyt vége a sulinak, azonban hazamegyek, és bekérezek a kórházba. És ott leszek mellette. És főzök neki finomakat. És veszek neki gyümölcsöket.... TÉVEDÉS! Én is lebetegedtem. Negyedik napja teljesen elszigetelve kuksolok a szobámban. A keményebb perióduson túl vagyok már, lázam nincs. Influenza. Fertőzőn gyakorlatoztunk ám! De hogy melyik fajta influenza, azt jobb ha nem is tudom meg- úgysem csinálnak tesztet hacsak nem vagy halálveszélyben.
Tehetetlenség... Érdekesek ezek a pillanatok, amikor minden kicsúszik a kezed közül. Úgy látszik, még nem tanultam meg a leckét. Kezdetben hadonásztam, kapálóztam. Rám szóltak: Elég legyen! és kaptam egy kis fejfájást, lázat, izom és izületi fájdalmat, ami éppen elég ahhoz, hogy ágyhoz kössön pár napig. Hétfőig teljesen izolálva kell maradnom. Őszintén nem zavar az egyedüllét, de hihetetlenül jól esik amikor valaki felhív, rám szól a messengeren. Érdekes fajzat ez a mi Istenünk! Addig szereti feszíteni a húrokat, amíg csak lehet... amíg meg nem tanuljuk Rá bízni. Hát így jártam. Amikor már én is lázasan forgolódtam az ágyamban, már nem voltam képes aggódni Édesanyámért... muszáj volt Rá bízzam.
Most már mind gyógyulunk. Remélem.
És Istenem! Milyen jó, hogy vannak emberek, akik figyelnek, akik imádkoznak, hívnak, kérdeznek, segítenek! Őrzőangyalok.....
Kicsi Édesanyámmal, aki egy nagy Kincs
számomra és sokunk számára. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése