2010. január 30., szombat

Segesvári kirucc :)

Mrs. Sophie a "hódító" kalapjával. :P

A "Tűrnává"-n keresztül


A híres torony óra.



Be szép is volna, ha egy kicsit kipofoznák....


Milyen kicsi vagyok!...


A fénypontból jövök, a Fény felé tartok! :)




Be jó itt is magyar szóra lelni!
És nem is akármilyen szavak!


2010. január 28., csütörtök

2010. január 27., szerda

...

Be szép is volna kivetközni gátjainkból, és a csupasz szerető jelenlét sebezhetőségében lenni, vallani, elsimítani egymás szívén a ráncokat... mert aki szeret, az ismeri Istent....

2010. január 23., szombat

Hahó

Zakatol a vonatod?
Füstöl az agyad?
Sír a szíved?

Hahó! Itt a hó!
Minden pihe érintse meg bágyadt testedet.
Fedje be sötét vermeidet.
Fehérítse ki búságodat,
Frissítse fel elalélt álmaidat!

Szeress!
Keress!
Ne félj!
Mert téged igenszeretlek...
...és el nem engedlek!

2010. január 22., péntek

Áldás


Olyan jó dolog a Dévai Szent Ferenc Alapítvány oldalát olvasni, időnként igazi kincskre talál ott az ember!

2010. január 15., péntek

Ha...

...szememet az égre emelem,
S nem őt lesem szüntelen;
Ha kezemből kérésem kiengedem,
Nem a múltat s jövőt kérdezem,
Ha kilincsem kulcsát előveszem;
S megnézem mi lakik mögötte:

Üresen állok meg előtted.

Nincs mit adhatnék, az sincs mit várhatnék...
Csak légy velem!

Picinységemben, félelmemben,
Kérdésemben és döntésemben:

Lehessek Fényedben!

2010. január 7., csütörtök

Szabadság

Valamit kerestem ma egész nap. Rátaláltam Csaba testvér nem rég leírt gondolataira.

Szabadság. -> erre  kattints.

Na ez az! Pontosan célbaért!
Miért van az, hogy akárhányszor kapcsolatba kerülök a Szent Ferenc Alapítvánnyal valami furcsa melegséget érzek belülről, valami  furcsa vágyat talán....
Ki tudja miben fog mindez testet ölteni? Ez még a jövő titka.

Mi a fontos?

Időnként ezen gondolkodom: Mi a fontos az életünkben?
A kapcsolatok? A tág látókör? A tudás amivel mások javát szolgálhatom?...
... Talán...
De jelenleg ezek közül egyikkel sem állok olyan rózsásan, hogy büszkélkedni tudjak. Ezek szerint nem is csinálok semmi fontosat???... Talán...
Sokan vannak így,azt hiszem. Azt is hiszem, hogy mindenek előtt a legfontosabb az alázat (persze ebből sincs túl sok nekem, de a törekvés az megvan),a nyitott szív.... Igen,ez nagyon fontos! Még akkor is, ha időnként senki mást nem fogadhat be, mint a teremtő Istent. Miért kell mindig megkeressük szeretetünk konkrét tárgyát? Az nem elég, ha egyszerüen szeretünk, mert annyira betölt a béke és nyugalom, hogy egyebet nem is tehetünk?

Miért csak akkor érezzük beteljesültnek magunkat, ha kiválaszthatunk Valakit magunknak, akire ráaggaszthatjuk sszeretetünk pompésan ragyogó díszeit? S ha éppen nincs egy kiválasztott, vagy ha az az úgy nevezett kiválasztott nem kér belőle?...

Talán, ha megtanulunk hálát adni azért az icuri picuriért, amink van, és szívből tudjuk szeretni, akkor olyan békesség, erő árad körülöttünk, mint a gyöngyvirág illata: egyszerüen vonzó, arra kényszerít, hogy közelebb kerülj hozzá és magadba szívd teljes lényét.

2010. január 6., szerda

2010. január 1., péntek

Szeretem

... a dallamot. Szeretem a csended, melyben hangod lesem.

Szeretem a csengőt, és a rámeredő csillogó szembogárt.
Szeretem a tiszta hangot, a bársonyló szavakat, az őszinte pillanatokat.
... a cseppet a tengerből, a cseppet a szemekből, az olvadó jégcsapból meg a szívekből.
Szeretem a zöld füvet, a benne zsongó élettel. Szeretem a tiszta, fehér nárciszt, ami illatát árasztja benne.

Szeretem a kinyújtott kezet.

Szeretem a húrokat. Szeretek kifeszíteni, szeretek megpendíteni.

... az álmaim. A megismerendő szerelmem forró, gyengéd jelenlétében, a születendő gyermekem. Szeretem elhinni, hogy várásomban vársz....

A meglevő és leendő családom...
A Mennyet és dallamait!



Szeretem a habosra kevert krumplit, az illatos májassal.... szeretem a beiglit, az égetett cukorkrémet, a madártejet, az almatortát... a finomat.

Szeretem a fagyos hideget. A puha hót, a jeget....és a korcsolyát!  A nagy vizeket a nyár forróságában.

Szeretem Remeteszeget, az embereket, akiket ott szerethetek.

A rügyeket.

Az illatos, citromos teát, melybe mézet csurgathatok.

Szeretem a kimondott szót. A bocsánatot. A figyelmet. Az odaadást. A dobbanást.
Szeretem az ölelést. Az életet, a barátságot, mely ebből születik.
Szeretem a mértékletességet, a kiegyensúlyozottságot.
.... az engedékenységet.... a nagyvonalúságot.
Azt a biztonságot, hogy az életben nem léteznek rossz döntések, csak a bizalmatlanságból származó szenvedések.


Szeretem a vágyaim,álmaim. Azt a titkot, hogy még nem látom, hogyan valósíthatók meg.
Szeretek erős lenni, ha szükség van rám. Szeretem, ha van aki előtt gyenge lehetek, ha van aki nem maszkjaival akar becserkészni. Szeretem a nyitott szívet. Vonzanak a lerombolatlan falak, a megkeresendő kis kapuk.


Szeretem az óra ketyegését azzal a gyermeki kíváncsisággal hallgatni, akit nem sürget az idő.

Szeretem a karácsonyi angyalvárást eljátszani.


Szeretem a Tiramisu aromáját. A vinettás kenyeret kerti paradicsommal, ordával és sonkával  megreggelizni. Szeretem a mesét.

A jó meleg fekvőhelyem.

A lángot, a benne elégő mécsbelet, a felolvadó viaszt, a fényt. A csillagokat. A hegyeket. Az erdőket. A cinegéket és fürjeket. A mókuskákat.


....


Szeretem az életet!