A kapcsolatok? A tág látókör? A tudás amivel mások javát szolgálhatom?...
... Talán...
De jelenleg ezek közül egyikkel sem állok olyan rózsásan, hogy büszkélkedni tudjak. Ezek szerint nem is csinálok semmi fontosat???... Talán...
Sokan vannak így,azt hiszem. Azt is hiszem, hogy mindenek előtt a legfontosabb az alázat (persze ebből sincs túl sok nekem, de a törekvés az megvan),a nyitott szív.... Igen,ez nagyon fontos! Még akkor is, ha időnként senki mást nem fogadhat be, mint a teremtő Istent. Miért kell mindig megkeressük szeretetünk konkrét tárgyát? Az nem elég, ha egyszerüen szeretünk, mert annyira betölt a béke és nyugalom, hogy egyebet nem is tehetünk? Miért csak akkor érezzük beteljesültnek magunkat, ha kiválaszthatunk Valakit magunknak, akire ráaggaszthatjuk sszeretetünk pompésan ragyogó díszeit? S ha éppen nincs egy kiválasztott, vagy ha az az úgy nevezett kiválasztott nem kér belőle?...
Talán, ha megtanulunk hálát adni azért az icuri picuriért, amink van, és szívből tudjuk szeretni, akkor olyan békesség, erő árad körülöttünk, mint a gyöngyvirág illata: egyszerüen vonzó, arra kényszerít, hogy közelebb kerülj hozzá és magadba szívd teljes lényét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése