2010. január 1., péntek

Szeretem

... a dallamot. Szeretem a csended, melyben hangod lesem.

Szeretem a csengőt, és a rámeredő csillogó szembogárt.
Szeretem a tiszta hangot, a bársonyló szavakat, az őszinte pillanatokat.
... a cseppet a tengerből, a cseppet a szemekből, az olvadó jégcsapból meg a szívekből.
Szeretem a zöld füvet, a benne zsongó élettel. Szeretem a tiszta, fehér nárciszt, ami illatát árasztja benne.

Szeretem a kinyújtott kezet.

Szeretem a húrokat. Szeretek kifeszíteni, szeretek megpendíteni.

... az álmaim. A megismerendő szerelmem forró, gyengéd jelenlétében, a születendő gyermekem. Szeretem elhinni, hogy várásomban vársz....

A meglevő és leendő családom...
A Mennyet és dallamait!



Szeretem a habosra kevert krumplit, az illatos májassal.... szeretem a beiglit, az égetett cukorkrémet, a madártejet, az almatortát... a finomat.

Szeretem a fagyos hideget. A puha hót, a jeget....és a korcsolyát!  A nagy vizeket a nyár forróságában.

Szeretem Remeteszeget, az embereket, akiket ott szerethetek.

A rügyeket.

Az illatos, citromos teát, melybe mézet csurgathatok.

Szeretem a kimondott szót. A bocsánatot. A figyelmet. Az odaadást. A dobbanást.
Szeretem az ölelést. Az életet, a barátságot, mely ebből születik.
Szeretem a mértékletességet, a kiegyensúlyozottságot.
.... az engedékenységet.... a nagyvonalúságot.
Azt a biztonságot, hogy az életben nem léteznek rossz döntések, csak a bizalmatlanságból származó szenvedések.


Szeretem a vágyaim,álmaim. Azt a titkot, hogy még nem látom, hogyan valósíthatók meg.
Szeretek erős lenni, ha szükség van rám. Szeretem, ha van aki előtt gyenge lehetek, ha van aki nem maszkjaival akar becserkészni. Szeretem a nyitott szívet. Vonzanak a lerombolatlan falak, a megkeresendő kis kapuk.


Szeretem az óra ketyegését azzal a gyermeki kíváncsisággal hallgatni, akit nem sürget az idő.

Szeretem a karácsonyi angyalvárást eljátszani.


Szeretem a Tiramisu aromáját. A vinettás kenyeret kerti paradicsommal, ordával és sonkával  megreggelizni. Szeretem a mesét.

A jó meleg fekvőhelyem.

A lángot, a benne elégő mécsbelet, a felolvadó viaszt, a fényt. A csillagokat. A hegyeket. Az erdőket. A cinegéket és fürjeket. A mókuskákat.


....


Szeretem az életet!

1 megjegyzés:

  1. Ezeket olyan szép volt olvasni. Köszönöm, engem felpezsdített és örömmel töltött el. És megfogalmazodott bennem, hogy milyen jó élni, és milyen jó ezeket megtapasztalni, megízlelni..és mindezért hálát adni. Egy ilyen listát talán magamnak is elkészítek, emlékeztetőnek:)

    VálaszTörlés