Döbbenet rájönni, hogy időnként pont az, ami a legnagyobb kincse az életünknek, pont az a hurok a nyakunkon... Be nehéz szabadnak lenni pont abban, ami a hivatásunk! Hogyan lehet nem kötő kötelékekkel kötődni, kapcsolódni? Hogy lehet megtanulni a szabadságot? Hogy lehet szabadnak lenni egy olyan helyzetben, ami nem a miénk? Hogyan lehet közösséget vállalni a magánnyal? Hogyan lehet kimondani: "legyen meg a te akaratod" arra, amiről egész életedben álmodtál, és tudod, hogy meglehet nem közös a te álmod az Ő akaratával? Hogy lehet ezt a nyomorult társadalmi rendszert frusztráció nélkül egyedül kibírni?
Tótágas ez a világ! Tudjátok, én még időnként kicsinek érzem magam hozzá...
Nem, kedvesek, nem vagyok depis hangulatban, nem azért kérdezek..hanem éppen azért mert látok magam előtt szabad embereket, akik el tudtak engedni mindent, ami önmagukról szólt, látok embereket, akik életük utolsó napjaiban, hörgő szavaikkal is csak bátorító szavakat tudnak mondani, látok embereket, akik teljes életet élnek. -és csak megkívántam...megkívántam erősebb lenni önmagamnál, több lenni álmaimnál, elfogadni és szabadon lélegezni...és mégis itt a rendszer... és minden vagyok, csak szabad nem.
Tanulok, tanulok, memorizálok mindent mert muszáj. Gyakorlatban nulla vagyok, mint mindenki más. Érdekel valakit, hogy gyomoridegem volt egy kullancs kiszedéstől? Pedig már mindjárt diplomás "orvos" vagyok! Érdekel valakit, hogy az idegesség környékez, ha arra gondolok, hogy intravénás injekciót kéne adni? Nem, itt most az a lényeg, hogy a vastagbél karcinóma 5/3 vagy 7/5 férfi/női incidenciával fordul elő. Érdekel valakit, hogy családra vagy elkötelezett közösségi életre vágyom? Nem, az a lényeg, hogy mindig kéznél legyek, tökéletesen észrevegyek, odafigyeljek, kezeljek testet és lelket. És kérdem én: ha majd hazaérek ki vár majd akár egy kedves mosollyal? Biztosan nem a páciensek!...
Na, ilyen s ekkora gondolatok "bántják" a fejemet tanulás közben. És nem hívatlan vendégek, helyük van nálam, mert arról mesélnek, hogy mi az amiért lelkesedek, amiért akár úgy is mondhatnám, hogy teremtettek....és szabadnak lenni legbensőmből jövő hívatásomtól is... na ez lenne az igazi művészet!
Szerintem a vágyak amelyek benned élnek és munkálkodnak mindenképpen pozitívak és építő jellegűek. A vágyaiddal, álmaiddal és elképzeléseiddel együtt vagy az aki vagy. A félelem és a fájdalom azt jelzi, hogy lelkiismeretes vagy. Arra törekszel, hogy a legjobbat add magadból.
VálaszTörlés