Egy keringő, egy endokrinológia vizsga

54 nap (a tavalyi tesztekre készülve, a tavalyi, az őszi és a mostani szesszió együtt) , azaz kb. 864 óra tanulás, egy doboz Ca, Mg, Zn, egy adag szem csepp, 160 lej..... és egy csomó idegeskedés.... Hát körülbelül ennyibe került nekem ez a vizsga. Igen jól olvasod: került, a múlt időben, lejárt, vége, többé soha nem kell arra az osztályra vizsgázni menjek. Nagyon nagy megkönnyebbülés! Ejsze' talán már tényleg orvos leszek! :)) Annyi mindent megtanultam amíg erre a vizsgára készültem! Rendesen úgy éreztem már a vége felé, hogy ez az egész olyan, mint egy bizalom játék. Eszembe jutott egy táncom, az első igazi keringőm. 2003- ban volt az első Szécsényi bál, amit a bolonyás Kolping ifi csoporttal szerveztünk. Mindenki estélyi ruhában ragyogott a teremben és nem bírtuk egymást eléggé csodálni. Keringő, ínyenc ételek, gyertyák... nagyon kellemes hangulat volt. Egyszer odalépett hozzám egy számomra nagyon kedves emberke és felkért táncolni. Pont a bécsi keringő volt, úgy emlékszem. Örömmel igen-t mondtam neki és kisétáltunk a parkettre. Gyermekkorom óta tudtam keringőzni, de mindig bajom volt azzal, hogy elszédültem és nagyon hamar le kellet állni, mert féltem nehogy a nagy szédültségemben megtántorodjak. Attila szemébe néztem és mondtam neki, hogy csak finoman, és álljunk is meg a sok forgás közbe majd, mert nagyon szoktam szédülni. Annyit mondott, hogy ne féljek, mert, ha le is esnék, ő majd kifog, és jó erősen hátamra tette kezét és indult a tánc. Eleinte feszült voltam. Féltem. De aztán éreztem, hogy a keze annyira biztosan tart, hogy semmi bajom nem eshet, így hát egy- két kör után feloldódtam. Szemeimmel csak az ő arcára néztem fel, miközben táncunk közbe végig óvatosan figyelt arra, nehogy valakinek nekimenjünk. És forogtunk, forogtunk, végig csak forogtunk.... és lejárt a tánc. Megálltunk a terem egyik oldalán, de annak ellenére, hogy mi megálltunk, a terem még mindig forgott, és forgott, és forgott. Éreztem, hogy az erő kimegy a lábamból, de ő még mindig ugyanolyan szorosan tartott......
...hát körülbelül ehhez a tánchoz hasonlóak voltak az elmúlt napjaim. Egészen egyszerűen tekintetem nem vehettem le Róla, mert rögtön kezdtem szédülni, elveszíteni az egyensúlyom. A táncnak vége, az erő kiment lábaimból, minden forog körülöttem és bennem, főleg az agyamban a sok anyag, de az Ő keze még mindig ugyanolyan szorosan tart!
Szívemben hordozom mindazokat az évfolyamtársaimat, akiknek ez a vizsga még mindig a nyakukon maradt. Eddig értem imádkoztak sokan, most rajtam van a sor, hogy ezekért a drága emberkékért közbenjárjak, hogy már egyszer bomoljon fel az ún. "endó szakkör" a szériánkban.

62. zsoltár Annyira jól esik hallgatni!