Hahóóó!! Hóóó-hóóó, jó sok hóóó, de jó!

Végre a megérdemelt vakáció! Teljes erőmmel, minden egyes sejtecskémmel igyekszem maximálisan kihasználni!! Sok hó kint, még több melegség idebent. Mérhetetlenül hálás a lelkem! Azt kell mondanom, hogy nem létezhet nálamnál boldogabb ember jelenleg a Földön. Nagyon sok kedvesség vett körül engem az elmúlt napokban, úgy az emberek részéről, mint a természet részéről... Pénteken érkeztem haza és azóta megállás nélkül egyfolytában megyek valahová. Ma estére sikerült már kellően lefárasztanom magam fizikailag is. Havat rendeltem erre a hétre odafentről, és meg is kaptam, amit kértem, ugyanis Péntek óta újból igazi tél van itt. Köszönöm. Igazán szép ajándék ez!
Séta gyermekkori Barátnémmal, majd drága Anyukámmal, sok természetjárás, bevásárlás... -ez volt a hétvége. Aztán a tegnap felmentem újra a Poianara. Megkértek, mutassam meg két idegen fiúnak. Az egyik deszkázni akart, a másik fiúval ketten korcsolyázni mentünk. Annyira gyönyörű idő volt! Szinte sötétkék volt az ég, a nagy fehér hótakaró meg csak úgy virított amerre csak jártunk! Képzeljétek, hogy jó Isten még azzal is megajándékozott, hogy ebben a gyönyörű időben teljesen ingyen korcsolyázhattunk az üres jégpályán! Megengedték nekünk. Hát csodálatos volt! A Nap melegével simogatott minket, miközben mi nyugodtan csuszinkáltunk a jégen. Nem tudom éreztem-e magam valaha szabadabbnak, teljesebbnek...
Aztán ma folytatódott a szórakoztató jövés-menés: délelőtt ételt vásárolni mentünk, aztán este még egy adag korcsolyázás a volt szobatársnőmmel. Hát most úgy ülök itt, mint aki minden egyes porcikáját megmozgatta, és érzi, hogy minden a helyén van. Kellemesen fáradtan végzem a napot és várom a következőket. Nem tudok mást mondani, csak annyit, hogy nem kell túl sok minden ahhoz, hogy boldogok lehessünk. A napokban, amikor a hulló pihéket bámultam, gyakran volt olyan érzésem, hogy olyan, mintha lassan, lassan megemelkednék miközbe nézem, hogyan hullanak le. Nincsen annál nagyobb gyöngédség, finomság, mint amikor egy hópihe földet ér. Alig érezhető, mégis mennyire kecses!
Hát kb. ennyibe tudom összefoglalni mindazt, ami most él legbelülről bennem. Mélységes hála és tisztelet a Teremtő előtt, hogy ilyen csodálatos világot teremtett nekem, nekünk. Igazából szörnyen érezném magam az óriási nagy fenyőfák, a hó, a jég és sok minden más nélkül. Ezek által otthon nekem ez a Föld, és köszönöm, hogy megalkottad nekünk.
És a legvégén meg néhány képben osztom meg mindazt a szép élményt, amiben részem volt az elmúlt napokban.

Brassó óvárosa a lelátóról.

A Poina-i fenyőink "porcukorral" meghintve :)

Olvadoznának, de nem tudnak, mert hideg időt rendeltem ... ;)

Csendes séta

A jégpálya, amit csak nekünk készített a mennyei Papa. :)

Amitől sokkal, de sokkal szebb számomra a Föld:

És a végén...

... ez vagyok én ;) -ajándék Anyutól.