Ó bárcsak ne reszketnék annyira! Bárcsak ne rándulna görcsbe testem minden tagja érintéseidre!
Ajkam és testem egyre jobban szomjaz. Téged családban, Téged munkában, Téged Csendben. Téged! Ó mennyire kiaszott a vidék!
Magadhoz édesgetsz. Reszketésem átveszik tagjaid, érzed, szomjazod a bennem levő vágyat és bele merítkezel tekintetembe: így beszélgetünk. Egyszer csak válaszod kibuggyan: "Mindent megadok. Mindent. Időben. Ne félj! Mit akarsz, mit cselekedjek neked?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése