Ahogy teltek a percek, elkezdtek pörögni bennem a képek: az elmúlt hét, az érzések, a harcok, az örömök, a rácsodálkozások, a találkozások... Elkezdődik az Evangélium felolvasása, egy olyan "mese", aminél nincsen csodálatosabb a világon; minden gyermek kíváncsi arccal fogadja: Jézus felmegy a hegyre legjobb barátaival: Péterrel, Jakabbal és Jánossal, és ott átváltozik, hófehér ruhája, ragyogó arca lesz. Megmutatja önmagát azoknak, akiket legjobban szeret. A mese folytatódik, a gyermekek is elindulnak megkeresni a hegyet a templomban, és megtalálják, hol mutatja meg nekünk önmagát Jézus. Játékos gyengédség, laza szabadság volt az, ami őket körülölelte... Közben bennem is folyt a hegyre mászás folyamata: a legvégén felszólalt egy belső tiszta hang: Ki az, kik azok, akik előtt meg tudod mutatni hófehér ruhádat, ragyogó önmagadat?... Döbbenten kísértem végig az elmúlt hetemet, ott voltak a szolgáló testvérkéim, és a családom is, akikkel annyira áldott, örömteli pillanatokat éltünk meg együtt, a sok nevetés, az elfogadás, a közös szándékok, célok... és ott volt három olyan ember, aki akár az én Jánosom, Jakabom, Péterem lehet. Az egyik friss lendületével, nyitottságával ajándékozott meg az elmúlt héten, a másik az együtt való munkálkodás, egy lelkigyakorlat közös előkészítésével, majd egy közös vacsorával, és a harmadik, a kis testvérem, a közös ima élményével, azzal az erővel, amit akkor kapunk, amikor egységben, odaadással, bizalommal tudunk együtt lenni. Óriási kincsek, értékes gyöngyszemek!
Ölelés, mosolyok, tea, szervezkedés, odaadás, kíváncsi figyelmesség, megosztott félelmek és reménységek, tervek, álmok, közös vacsora, egymásra figyelés, előadás, szerep, CSEND...óóóó...s még annyit sorolhatnék! Ezt mind ti adtátok! Övéi vagytok mindhárman, Övé vagyok én is mindenképp, mindentől függetlenül. Köszönlek Neki.
Mk 9,2-10
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle festő a földön nem tudná megfehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek. Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: ,,Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.'' Nem is tudta, mit mond, mert teljesen meg voltak rettenve. Erre felhő szállt alá, beborította őket, és a felhőből szózat hallatszott: ,,Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok''. Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát. Mikor a hegyről lejöttek, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül. Ők a dolgot magukban is tartották, de egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: ,,amikor halottaiból feltámad''.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése