...ekkor kezdődött a nagy kaland. Körülbelül 6 éve érkeztem meg a számomra magyar fővárosba. Nem ismertem senkit. Íratkoztam. Saját felelőségemre aláírtam, hogy nem szenvedek pszichés betegségben, pszichésen alkalmas vagyok ennek a szakmának a gyakorlására. :))))) Mostani fejemmel, már nem biztos, hogy olyan egyöntetűen aláírnék egy ilyen kijelentést. :)))A reggel elbicikliztem a régi, jó öreg egyetem előtt. Nem gondoltam volna, hogy hozzá tudok szelídülni ehhez az élethez, ehhez a komor, szigorunak tűnő rendszerhez, ami úgy tűnik sosem a diák oldalán áll. Mégis van valami, valami kimondhatatlan érzés, valami teltség, valami mélyből jövő sóhaj bennem, amikor arra elhaladok. Sokmindent tanultam meg ez a néhány év alatt... és itt nem csak az anatómiára, fizológiára, gyógyszertanra gondolok... Valami szemléletváltást hozott magával bennem ez a jó öreg egyetem. Még akkor is, hogyha sokszor kegyetlennek tűnt sokminden. Milyen érdekes! Elég az embernek egy jó tapasztalat, egy jó példakép ahhoz, hogy mindazt ami nehézség félre tudja tenni...Azt hiszem hála született meg bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése