Gyermekség :)

Miután évek teltek el abban a vívódásomban, hogy talán szerzetesi életmódot kéne válasszak, most egyre mélyebbről tör fel bennem a hála azért, hogy nem indultam el ezen az úton. 

Tegnap szentmisén vettem részt. Ministráltam, és egyszercsak felnéztem az oltár mögül és a templom tágra nyilt ajtójában a gyönyörű zöld bokros, fás háttérben ott állt egyik kedves ismerősöm. Újszülött kisbabáját ringatta miközben a szentmisét hallgatták. Olyan szépek voltak ott ketten az ajtóban, éreztem a szívem nagyon mocorog, kalimpálni kezdett. Ez a jó Isten hangja volt bennem!

Utána Gabó barátnőmmel találkoztam, és Huni kisfiával meg a kis pocaklakóval, akit már mindneki nagyon vár a külvilágba. Rég nem találkoztunk. Annyira jól esett ráhangolódni Hunikára, akivel így  közelebbről most találkoztunk először. A drága mosolya, a kis figyelmességei, a nekünk szedett virágok... olyan mélyről hozták elő belőlem a mosolyt meg a sóhajt is egyszerre!...

Estére vacsorára hívtak. Megismerkedtünk egy négy kisgyermekes családdal. Három igazi kis hercegnő és egy valóban bátor vitéz legény. Olyan jó volt velük is együtt lenni, csak úgy szívtam befele magamba ezt a gyermek ízű szabadságot, a sok mosolyt, kacagást, huncutkodást, udvarolgatást. Nagyon szép család, a szülők mindketten orvosok. 

... nemrég lelkivezetőm mondta, hogy ne csodálkozzak rajta, ha sokan menedéket keresnek nálam, főleg anyai pátyolgatást, hisz nem kicsit vonzom is ezt magam köré... tegnap meg mind azzal apropózott, amint a kis csöppségek között látott, hogy vállaljam  immár be, hogy gyerekorvos legyek!... hm... gyerekorvos valószínűleg nem leszek... valószínűleg távol fogok én attól állni, hogy akár még ilyesmire gondolni is merjek... de az anyaság gondolatáról, vágyáról azt hiszem már nem mondok le... bármilyen nehéz lenne is ezen az úton haladni, bármilyen nagy kihívás is lenne erre most ráállni. Számomra életet, örömöt, szabadságot jelent.
S valószínűleg mindaz, ami a gyermekekben vonz nemcsak az anyaságomban fog kimerülni...

Hát drága jó Isten, keressük meg együtt miért ilyen fontos mindez nekem...