2009. január 11., vasárnap

Amit tenni lehet, és tenni is kell

A mai napon Isten kedves jelenlétét tapasztaltam meg a szentmisén, örülni tudtam a szónak, az egyszerű kis kápolnának, a gyermekeknek- egészen éreztem, hogy lelki Apukám karjai közt simogat. A szentmise végén elhangzott egy felszólítás: "Az elmúlt 14 napban több mint 200 gyermek halt meg Gázában. Dönthetünk róla, hogy passzív megfigyelőkként állunk az egészhez, vagy aktivan mozdítunk is valamit az ottaniakért."
Azt hiszem mindannyian birtokoljuk azt a valamit, ami a legjobban segíthet ezeken a szó szerint "szétrobbantott" családokon, életeken. Jelenleg biztos nem túl sok ottani gyermek tapasztalhatja meg úgy az életet, ahogy minden egyes lénynek joga van felnőni: szeretetben, békességben, nyílt, meleg hangulatban, de hiszem, imáink által átölelhetjük őket, vígaszt kérhetünk nekik. Uram, köszönöm, hogy fel hívtad erre a figyelmem ma.

Egy gázai kislány képe

Gázai gyermekek temetése

1 megjegyzés:

  1. Igen, sokunk imája enyhítheti az ottani borzalmakat. Uram, állítsd meg a fegyvereket! Szűntesd meg a földön a háborút és az emberi gonoszságot törd meg hatalmaddal! Ámen!

    VálaszTörlés