2009. január 7., szerda

Hogyan?...

Ma néhány barátomnak névnapja van...mindegyiket felköszöntöttem, egy kivételével. Pedig nagyon közel állt hozzám... és még mindig nagyon fontos számomra. Talán a szeretet ezt követeli meg, hogy most igy szeressem őt.
Gyakran elgondolkodom azon, hogyan kéne igazán szeretnem barátaimat. Mindegyikük külön példány, és egyikük sem tartozik az "átlagos"-ba sorolható embertipusba-valami furcsaság mindegyikben van :) Vajon tényleg elég annyira szabadon engedve szeretni, hogy ez közbe a másiknak megengedje, hogy akár el is felejtsen???... És elmerengtem ezen a gondolaton, pedig megosztásra vágyódó belsőm legmélye tiltakozott ez ellen... Ha Isten is igy szeret, akkor nekem is igy kell szeretnem. Ha Ő, az Ő tökéletes szeretetében annyira finoman, nem tolakodóan van jelen az életemben, hogy időnként, ha én úgy látom, meg is engedi, hogy megfeledkezzek Róla- és ez nem ritkán esik meg velem... akkor hát miért ne vállalhatnám fel azt, hogy igenis, éveken át csendben, háttérben lenni és szeretni, szenvedni érte, vele, anélkül, hogy magamra vonnám figyelmét akár egy szóval is?
Hogyan szeretni téged, Barátom kinek fontos volt és lenne jelenléte az életemben? Talán igy... csendben és várakozva rád.

2 megjegyzés:

  1. Hogyan szeretni? Pontosan ugy, ahogyan teszed, mert belulrol fakad, es ez talan a legmelyebb es igazibb. A ritka percek egyike, amit ajandekba adhatsz, hogy gondolsz ra. Es ez eleg.:)

    VálaszTörlés
  2. Nem allithatod meg azt, hogy elmenjen...de magadhoz sem kotheted, mert akkor fulladozik...nehez...Viszont hiszem, hogy az embereket eleted egy bizonyos szakaszara kapod, utana meg tovabb allnak, mert ennek igy kell lennie..aki meg kell, az marad eleted vegeig( ha igy kell legyen)...

    VálaszTörlés