Válasz

Nem fog menni! Ez túl sok. Képtelen vagyok arra, hogy ennyi mindent befogadjak... Magamra hagyott vagyok, és saját erőmből képtelen leszek mindezt megint végig csinálni. Megint el fogok bukni, mint legutóbb, hiszen semmivel sem vagyok most jobb, mint ezelőtt fél évvel... Körülbelül ezekkel az érzésekkel küszködve ültem az elmúlt két nap a könyv mellett miközben nagy fizikai fájdalmak gyötörtek. Éreztem, hogy elhagy a remény és elkezdek lefele gurulni... és egy idő után megállíthatatlan leszek...ugyanott fogok kikötni, mint legutóbb.


Néhány perce egy hang szólalt meg bennem miközben lakótársnőmmel beszélgettünk: "Nincs, aki kezemből kiragadhatna." Jó válasz! - gondoltam. És átjöttem a szobámba... Gyorsan fellapoztam a Szentírásom, és megkerestem, honnan jött ez fel nekem: Izajás könyve.
Itt kezdődik a dicsőítés... Uram, köszönöm, hogy megmutatod hatalmadat. Hogy megmutatod, hogy saját erőmből nem vagyok képes még melletted kitartani sem. Hát ki mondta, hogy könnyű lesz??! Te nem. De bármi lesz, nem engeded meg, hogy kezedből kiragadjanak...

Igazából belőlem hiányzik valami: az alázat és a bizalom. Ha ezek bennem lennének, hittel állnék meg abban a tudatban, hogy lehet, hogy emberi szemmel nem minden megy úgy, ahogy az tökéletesnek tűnik, de nincsen annál tökéletesebb dolog, mint ahogy alakítod az életem. És amit ígértél, be is fogod tartani: hogy ha ketten vagy hárman egyetértve a Te nevedben kérünk valamit, akkor megadod azt. Mert te jó vagy.

Én, én vagyok az Úr,
és nincs rajtam kívül szabadító.
Én hirdettem, és hoztam szabadulást,
én adtam tudtul,
és nem volt köztetek más.
Ti vagytok az én tanúim,
hogy én Isten vagyok.
Ezután is én leszek az;
és nincs aki kezemből kiragadhatna.
ha cselekszem, ki háríthatja el? Iz 43, 11-13