Ma szomorúan tapasztaltam, hogy az emberek türelmetlensége meddig fokozódhat. Fogjuk a melegre... bár annak semmi köze. Felültem a 4-esre azzal a szándékkal, hogy kimenjek vele az Unirii negyedbe. A megszokotthoz híven most is dugig telve volt, a lábon állók dőlingéltek innen oda, fanyar izzadtság szagot árasztva kifelé. Nem túl hívogató látvány meg "illat" egy vasárnap reggelre. Valószínűleg a busz nagy része pontosan az ócskapiacra tartott. Van nálunk egy ilyen divat is ám! A vasárnap sem nem az Istené, sem nem a családé. Az ócskapiacé. Aki nem tudja miről beszélek, ajánlom neki, hogy minimum és maximum egyszer látogassa meg a városunknak ezt a sokak által oly nagy előszeretettel felkeresett pontját.
Nos, ha nem lenne rá lehetőséged, kukkants bele ebbe a felvételbe. Egy átlagos vasárnap reggel:
Nos, mit ad Isten, mit nem, a kedves sofőr bácsi pont a híd előtti megállóban elfelejtett megállni. Hát kéremszépen, azt kell hogy mondjam, hogy ha a busz kellős- közepén meggyilkoltak volna egy gyermeket, nem lett volna ilyen nagy cirkusz...
A kiabálás, lökdösödés, káromkodás csak gyengéd leírása annak, amire képesek voltak ezek az ócskára siető emberek. Pedig nem is hétköznap van, senki sem késett el a munkahelyéről, senkinek sem vontak le a fizetéséből a késés miatt... de meglehet, hogy egyesek pont ez a néhány másodperc-perc késés miatt elhalasztották a hét portékájának megvásárlását...
Szóval, megürült végre a busz. Már én is késésben voltam. Feszülten néztem az órámra, hogy mennyit fogok késni a szentmiséről. Hát, hogy ráadás is legyen, a kedves sofőr bácsi nem ment el az utolsó megállóig, hisz ugyebár ő is késésben volt, és nem tehetett arról, hogy én is késésben voltam. Erről ennyit.
Lejárt a szentmise. Felültem ismét a 4esre, semmit sem gyanítva arról, hogy a hídnál most ugyanaz a néptömeg fogja várni a buszt, csakhogy megtömött szatyrokkal.
Egy újabb izgalmas jelenetnek voltam szemtanúja:
Két idősebb hölgy tolakodott fel a buszra, hogy minél hamarabb helyet foglalhassanak, amíg még van. Mindkettő vasánapiba öltözve, kisminkelve, kéremszépen. Egyszercsak arra figyelek fel, hogy valami káromkodás, szítkolódás szerűséget hallok onnan. Kedves nénikéim olyan "gyengéden" tolakodtak fel a buszra, hogy az egyik kiejtette a kezéből a kiflijét... hisz nem is volt szabad keze, amivel tovább tolakodhatott volna mert a másik kezében egy jókora csomag volt, hanem muszáj volt a könyökét használja. Így aztán megvolt az ürügy a cirkuszra: "Kiverték" a kezéből az ételt! A nagy szájával, kisebb erőfeszítéssel gyorsan helyet csinált magának...
Merengve utaztam hazáig... Mit lehetne tenni? Hogyan lehetne kicsit is megéreztetni ezekkel az emberekkel az odafigyelés, engedékenység, gyengédség ízét?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése