Egy beszélgetésünk idéződik fel bennem. Csíksomlyón voltunk, a biciklis zarándoklatunk célpontjánál. Ránéztünk valakire. Felszabadult. Örültünk, hogy új élet támadt benne. Számára most múlik pontosan!- idézte. Az ami szép, ami él. Minden most. A tegnap alakított azzá, akik most vagyunk, és az , amit a most-ból szívünkben megőrzünk, azzal kezdhetünk valamit a holnapban.
Miért?- szegeződött hozzám a kérdés. Csak.
Erre, ha lenne válasz, akkor már nem az lenne, ami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése