Hogy milyen érzés elvégezni egy orvosi egyetemet? Azt mondani vége. Kimondani, hogy esküszöm.... ?
Gyönyörüek voltak az elmúlt napjaim. Akárhogyan próbálná kikerülni az ember, emlékeznie kell. És már most csak a jó emlékei jutnak az eszébe. A kellemetlenebbeket valahogy mintha nem tekintené olyan nagyon fontosnak most, inkább a hálaadás, a bizalom ünnepét üli ilyenkor a jövő orvosa. Megkérdezték tőlem, hogy mindezek után bevállalnám-e még egyszer ezt az útat? Életemben először határozott volt a válaszom erre e kérdésre: IGEN. Mit is tehetnék egyebet? Amilyenek a körülmények, olyanok, amilyen a rendszer, olyan, de belülről megmozdul valami, amikor az ifjú volt-diák kimondja az eskü szövegét. Ezt csak szeretettel és alázattal lehet csinálni....
És íme néhány kép a nagy napokról:
Nem találsz???... pedig ott vagyok. A nagy fekete ruhás, ott ne hátul, a sok másik fekete között. :P
Akkor itt még annyira sem fogsz megtalálni ;)
Itt már kicsit kötetlenebb a hangulat. Énekelünk Kunnak, kiengeszteljük szívünkben a félelmeket, ami ehhez a gyakorlati teremhez, ehhez a klinikához kötött.Nos, kedves végzős diákok, tudja-e még valaki legalább a CRH normál értékét??? Ennyit azért illik tudni valakinek, aki endóból átment Kun kezén... vagy talán mégsem???...
Mindezek után, már csak fokozódhatott az ünnep, az öröm. Vasárnapunk a megbízatás napja volt, a misszióé, a küldetésé. Nem minden évben kapnak áldást a végzősök a segéd püspöktől, s csak alíg 6-an voltunk azok, akik a világi lelkipászori kisegítői megbízatást is kértük tőle a minorita templom és az egyetemisták szolgálatára. Megható nap volt. Hálás vagyok érte.Hatalmas reménnyel és vággyal tölt el az, ha a szívemben fontolgatom mindazt ami ezen a napon történt.
A nagy dolgokat nagy mosollyal és finom sörrel illik megünnepelni. :)
S a vasárnapi küldetés után következhetett hétfőn a megérdemelt banket. kihasználtuk a táncparketet, ki mi a poharanikat és tányérainkat is (de csak mértékkel), igénybe vettük minden felső és alsó mimikai izmunkat. indulás előtt pózolni kellett kéremszépen...
De azután nem kellett sok bátorítás ahhoz, hogy felálljunk az asztaltól. :)
A többi kép már naaaagyon unalmas... de ha kíváncsi vagy, hát lesd meg itt, hogy miket müködtünk az elmúlt napokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése